Lányok! Anyósotok mennyire fogad el titeket? Mindenki írja oda, hogy férjnél van, van sem, és hogy mennyi ideje vannak együtt a párjával!

HEllo!

Az én anyósom engem teljesen elfogad. Vannak néha megjegyzései, amik nekem annyira nem tetszenek, de egyáltalán nem rosszindulatú, csak ilyen ember. Kicsit nyers. De tudom , h nagyon szeret engem:), szóval nincs baj:)

Ja, 2,5 éve vagyok együtt a fiacskájával:D, ebből 1 éve vagyunk házasok.

20/L

Nálunk úgy kezdődött, hogy anyukámnak volt egy barátnője, akivel összejártak nap, mint nap. Jó kijöttem a nővel én is. Aztán megismerkedtünk a fiával, akivel immár 5 éve vagyunk együtt. Azóta anyósom nem szól se hozzám, sem anyukámhoz. Megmondta, hogy utál, felajánlott a fiának kocsit, házat, csak hagyjon ott. Ez az akciója nem sikerült, ha elmentünk egymás mellett az utcán, magyarázott.(de csak ha egyedül voltam)Egyszer megállítottam, és mondtam neki, hogy, ha utál, hát tegye, de akkor hagyjon békén, vagy mondja meg mi a baja velem. Azóta is hazudozik mindenfélét, de aki ismer az tudja, hogy hazudik, és tudja, hogy jól megvagyunk a párommal. Most vettünk egy házat, amit alakítgatunk, volt eljegyzésünk. Na, ettől mégjobban kiakadt. A lényeg, hogy megvagyunk nélküle is, csak megmondhatná, hogy miért is utál, mert azt nem tudni. Akárhányszor kérdezik tőle, senkinek nem mondd semmit, csak ránt egyet a vállán. Egyébként a párom összes többi rokonával nagyon jól kijövök.(ez sem tetszik neki, szólt a rokonoknak, hogy ne engedjenek magukhoz. Ők mondták, hogy szeretnek, és ezért is megsértődött). Na, de ez van, hazudjon,pletykáljon csak,már nem hisz neki senki. A szomszédaival sem beszél, mert beszélnek velem.(egy utcában lakunk)

Örülök, hogy vannak olyanok, akik jól kijönnek az anyósukkal. Jó lenne az enyémet is megérteni, de ez lehetetlen.

Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett, de így sikerült.

Szia!

Két éve vagyunk együtt, egy éve házasok.

Több mint egy éve anyósékkal lakunk.

Szerencsére jó a kapcsolatunk, mindent meg tudunk beszélni, persze vannak dolgok amikről ő is és én is másképp gondolkodunk, ilyenkor egy kis feszültség érzékelhető, de nagy veszekedésünk még soha nem volt.

Nem tudom, hogy a hátam mögött kibeszél-e, de szerintem nem, mert ebben a kis faluban nincsenek titkok.:-) Úgy tekint rám mint a lányára.

25/L

Szia

Mi 2 éve vagyunk együtt és 3 hónapja házasodtunk össze anyós első találkozásnál aranyos volt de aztán kiderült hogy férjnél vagyok (folyamatba volt a válás) nah kaptam aztán mindent mit képzelek én magamról ez jogos is lett volna ha vele vagyok együtt de persze párom mindenről tudott és nem zavarta hiszen nem éltem a férjemmel és épp váltunk nah de onnantól én voltam a közellenség aztán terhes lettem nah ismét hallgattam aztán mikor közölte vele párom hogy 34 évesen ő már nagyon akart gyereket és tőlem és ez ránk tartozik nem rá nah ekkor jött az hogy én beszéltem tele a fejét itt már bepipultam és közöltem vele hogy nagyon boldog lesz a gyerek akkor is ha őt soha nem ismeri meg innentől kezdve mintha kicserélték volna folyamatosan jó pofizott hozta nekem a sütiket állandóan a kívánságaimat leste 1,5 hónapos a kislányom anyós teljesen bele van bolondulva ő lett az élete és már tisztába van azzal mihez van köze és mihez nincs

Két éve vagyunk együtt, ebből egy éve házasokként. Nem mondhatnám, hogy különösebb gondom lenne az anyós-pajtással. Jelzem én elvált voltam, az ő fiuk független (38 évesen!). Ráadásul falusiak, erős katolikus beállítottsággal. Na be is voltam sz...va, hogy mit szólnak egy elvált nőhöz (gyerekem nem volt). Nagy szeretettel fogadott, eleinte aszittem az párom nem mondta neki. Na gondoltam: tiszta vizet a kakaósbegrébe: és bevallottam. Nézett rám nagy szemekkel, hogy tudja, de nekem az miért baj?

Vannak olyan helyzetek, amikor homlokegyenest eltérő a véleményünk, de azért nem harcolunk össze rajta.

Kisfiunk most 9 hónapos, mama imádja, rengeteget segít, mert dolgozom mellette. Viszi a kis manót, varr neki, főz nekünk, de ha látja, hogy "háború" van az emberrel, akkor pár napra visszahúzódik.

Úgyhogy azon kívül, amit a generációs és neveltetési különbségek adnak, más konfliktus nincs köztünk, azt meg civilizált emberek módjára sikerült eddig megoldani. Ha valami nem tetszik nekem, azt finoman jelzem (pl babával kapcsolatban). Eleinte kicsit konok volt, de aztán ráállt az én pályámra: mindig kérdi, mit adhat a babának enni, vagy viheti-e pl. sétálni, volt munkahelyére. Persze, miért ne, de jólesik, hogy kérdez, nem csak "ügyködik".)

Ja, nem lakunk együtt, kb. 15 km-re vagyunk egymástól, de van autója, meg nekünk is, hetente úgy 2 alkalommal találkozunk.

(Az előző anyósom viszont egy rohadt bányarém volt, a sógornőmmel együtt. Egyszerűen semmi nem volt jó nekik rajtam, állandóan cikiztek, lenézően viselkedtek, pedig a piszok ette mind a kettőt, meg ki sem voltak az adósságból.Ez bele is játszott ám rendesen az első házasságom tönkremenetelébe.)