Tudom nem vagyok egy határozott! Megbocsájtottam páromnak, haza költöztem, családom is szoba áll velem, de akkor mi lehet a baj?

Az a baj, hogy nem tanultad meg az önállóságot. Valószínűleg soha nem voltál még egyedül, mindig függtél valakitől vagy érzelmileg vagy anyagilag. Annyira megszoktad már ezt, hogy nem vagy képes egyedül élni. Valakinek mindig kell veled lenni. Írtam neked korábban, hogy ne azért menj vissza a párodhoz, mert félsz az egyedülléttől. De sajnos megint ez történt. Nem azért mentél vissza mert szereted, hanem mert féled felvállalni az egyedüllét kockázatát. Mert mi lesz, ha nem találsz valaki mást? Mi lesz, ha bármi gondod lesz, ki segít majd megoldani? Ha jól emlékszem 30 éves vagy. Próbálj egy kicsit önállóbb lenni. Először csak kicsiben kezdd. Hozz meg döntéseket egyedül. Egyre nagyobb dolgokban dönts egyedül és előbb-utóbb megváltozik a helyzet. A végére az is lehet, hogy olyan magabiztos leszel, hogy fel tudod vállalni azt is, hogy egyedül megállsz a lábadon. Én szorítok neked! :-)

kell neked a szerelem, de hiányoznak a tesóid és a szüleid, nehéz elszakadni, ha valaki évtizedekig a szülőkkel élt, és most csöppen bele a nagy betűs életbe, mikor felnőtté válunk és önállóak leszünk. Ez természetes. Saját családot kell alapítanod, mert ha már a szüleid nem lesznek, magadra leszel utalva, ők örülnek neki, ha a sarkadra cudsz állni és jól boldogulsz majd az életben, azért hiányoznak, mert megszoktad h veled vannak, és most laigl átod őket, szereted és félted őket, ahogy ők is téged. Ki kell alakítanod a magad kis életét, ha tudod látogasd őket minél gyakrabban, vagy hívd őket telefonon, esetleg interneten ha van.