Van itt olyan, akinek a családjában van autista? A testvérem sajnos az, és nagyon nehéz.

A bátyámnak enyhe autizmusa van, gyerekkora óta sok törődést igényelt, de van munkája, egyedül is el tudja látni magát. Szüleink elváltak, apu elhagyott minket, anyuval éltünk. Bátyám ezt nagyon nehezen viselte, anyu sokat dolgozott és kikészült, itthon állandóak voltak a veszekedések. Mikor én 19 éves lettem, anyu talált egy munkát Ausztriában és elvállalta, hogy végre jobb körülményeket teremtsen, rám bízta a tesómat és azóta ketten élünk, anyu 3 havonta jön haza. Én is és a tesóm is dolgozunk, meg tanulunk. Bátyám nagyon okos, rendes, de mégsem jövünk ki túl jól, sajnos gyakran veszekszünk. Mióta anyu elköltözött, nagyon magába fordult és megváltozott, beleszól az életembe, ha nem tetszik neki valaki, akkor elüldözi. Nem jár társaságba, mert fél, hogy megalázzák, de emiatt én is eltávolodtam mindenkitől, mert nincs szívem magára hagyni. Tudom, hogy hülyeség, de ha elmennék szórakozni, akkor lelkiismeret furdalásom lesz, hogy ő meg otthon van egyedül. Nem merek hazahozni fiút, mert attól félek, hogy nem jönnek ki jól a bátyámmal. Nagyon zárkózott és boldogtalan. Szeretem, és rossz nézni, hogy elzárkózik mindentől és nem szeretek vele veszekedni, de legtöbbször ő generálja.

Toleránsabbnak kéne lennem vele, de neki is egy kicsit változtatnia kéne. Gyakran kap el a sírás,mert úgy érzem, felelősséggel tartozom érte és mégsem tudom teljesíteni, néha már nem bírom tovább és ilyenkor jön a feszültség. Van valaki hasonló helyzetben? Hogyan kéne hozzá viszonyulnom, hogy békességben éljünk?