Testvérem maximalista. De nagyon. Hogy tudom neki elmagyarázni hogy ha nagyon jó gimnáziumba jár és 3-ast kap akkor még nem jött el a világvége?

Kérdezd meg tőle, h. mit gondol arról, amikor 50-60éves nők rájönnek arra, hogy az élet elszaladt mellettük - ők tanultak, egyetemet végeztek, lett egy jó férjük, gyerekeik, unokáik....

.....és akkor....rájönnek, h. voltaképp mennyi mindent nem is csináltak az életben, mennyi mindenből kimaradtak: nincsenek barátaik, soha nem voltak igazából udvarlóik - a férj az első és utolsó férfi lett az életükbe - soha nem jártak el szórakozni.....voltaképp nem is éltek... :-/

A legnevetségesebb érv a rossz jegyek mellett, hogy "nagyon erős gimibe" jár valaki. Nem, a 3-as OTT SEM lesz jó jegy. Akinek ez a teljesíthető szint egy "nagyon erős gimiben", az menjen gyengébbe.

Természetesen az, hogy néha becsúszik 1-1 rosszabb jegy, tényleg nem a világvége. De a válaszolók hajlamosak nagyon átesni a ló túloldalára. Nem, nem mentség a suli színvonala a rossz jegyekre. Aki nem bírja az erős sulit, ne menjen oda. Aki odamegy, az teljesítse a követelményeket.

Addig jó, míg maximalista önmagával szemben. Hidd el, még eltölt 8-10 évet a magyar oktatásban, és sehol sem lesz ez a tulajdonság.

Én most mindent megadnék egy kis maximalizmusért, mert lusta disznó vagyok, ráadásul nem is túl motivált.

Pedig mikor olyan idős voltam, mint a húgod, nekem is csak az ötös volt a jó jegy.

21/L

Sehogy ne magyarázd el neki.

Én is így voltam, és semmi bajom nem lett tőle. Válogathattam, melyik egyetemre akarok továbbmenni, nem kellett kompromisszumot kötnöm. Az eddigi munkáimnál elismerték a maximalizmusom, a tudásom, anyagilag is (értsd: a legutóbbi helyen pl. közel a dupláját kaptam annak, amit az elődöm, mert ennyivel jobban és gyorsabban végeztem a munkát).

Persze, tudom, nyilván nem volt életem. Hát én nem így érzem. Rengeteg dolgot tanultam és tudok, és sok mindent elértem, ami másnak csak álom. Az első három külföldi utam például turné volt, ami egyrészt ezerszer jobb, mint elutazni nyaralni, másrészt nem a szüleim húztam le, hanem még kerestem is. Sok érdekes emberrel megismerkedtem.

Igazán nem tudom, mit jelent "élni", ha nem azt, hogy ezerrel pörögsz, maximális teljesítményt nyújtasz, és élvezed az érte járó elismerést és ellenszolgáltatásokat. Valóban többet él az, aki minden héten lemegy ugyanarra a szórakozóhelyre, megiszik két sört, pasizik/csajozik, mint az, aki ha nem is hetente, de havonta többször eljut a legkülönbözőbb helyekre, ahova az átlagember soha, a munkája elismeréseként?

Ha belegondolok, hogy fiatal korom ellenére mennyi mindent csináltam, hány helyre eljutottam, hány emberrel megismerkedtem, és nem utolsósorban milyen jó barátokat találtam, akik ugyanúgy pörögnek, soha fel nem adnám mindezt azért, hogy beleszürküljek az átlagba.

Ne húzd le a nővéred. Ő jár a jó úton. Átlagon felüli életet csak átlagon felüli munkával és elvárásokkal tud élni. Manapság meg az átlagember élete nem valami jó, nem éri meg úgy élni.

Szerintem sem jó a hármas.

Én is erős gimibe jártam, nlha becsúszott egy-egy rosszabb jegy, de azokat javítottam, a kudarcot pedig tudtam kezelni. Nála ott fognak kezdődni a problémák, hogy nem tudja feldolgozni, hogy nem tud mindig maximális teljesítményt nyújtani és így problémák lesznek a felsőoktatásban is. Mivel itt a legritkább esetben tükrözi a befektetett munkát a kapot jegy... És ebbe bele lehet zakkanni..