Esküvő. Mit tegyek, hogyan hassak rájuk anélkül, hogy megsértem őket? (elég hosszú lett)

a barátommal pár hete jegyeztük el egymást, mindenki örült nekünk, szuper. a probléma: valamelyik nap szóba került az esküvő a szüleimmel (hárman voltunk ott a beszélgetésnél, anya, apa, én) anya mondta, hogy ő májusi esküvőt szeretne (ekkor még viccesen megjegyeztem, hogy arról már több mint 20 évvel lekéstél) aztán jöttek a durva dolgok. mondtam nekik, hogy nem szeretnénk lagzit tartani, csak bemegyünk az anyakönyvvezetőhöz, aztán a templomba, utána ki-ki mehet amerre lát, legeslegfeljebb egy ebédről lehet utána szó, amin 15 fő venne részt (szülők, nagyszülők, testvérek, és a tanúk). ekkor kijelentették, hogy márpedig az esküvőt ők szervezik, és szó szerint elhangzott anyum szájából, hogy: nehogy azt hidd, hogy megmondhatod nekünk, hogy kit hívunk meg! na itt már leesett az állam. hogy ŐK kit hívnak meg?! apum reakciója: nehogy már a vendégek kevesebben legyenek a zenekar tagjainál. zenekar?! mi nem akarunk banzájt, nem szeretünk a középpontban lenni, nem akarunk táncikálni, nem akarunk jópofizni olyan embereknek, akik valójában nem állnak közel hozzánk és tojnak a boldogságunkra, csak ugye "illik" őket meghívni. azt meg főleg nem kértük hogy anyuék szervezzenek bármit is. szerintem az esküvőnknek rólunk kellene szólnia, viszont most úgy érzem, hogy valójában semmi másról nem szól, csak arról, hogy a szüleim rendeznek egy bulit saját maguknak, a saját barátikkal, hogy kitombolhassák magukat. már csak azt nem értem, hogy ezt a bulit miért pont az esküvőnk napjára tervezik :) ja, és a legfájóbb pont: a tanúm. én már eldöntöttem, hogy kit szeretnék felkérni hogy a tanúm legyen: a legjobb barátnőmre gondoltam, akivel gyerekkorunk óta mindent megbeszélünk, és tulajdonképpen számára is evidens, hogy őt akarom felkérni. apa meg kijelentette, hogy az én tanúm a keresztapám lesz és punktum, merthogy ez így szokás. ?????????nehogy már ne dönthessem én el, hogy ki lesz az én tanúm, nem? arról nem is beszélve, hogy a kapcsolatom a keresztapámmal világéletemben felszínes volt, valamint szeretném, hogy aki a nevét adja az esküvőnkhöz, annak a saját házassága azért érjen már többet egy nagy kalap f.snál (egyéb oka is van, amiért nem szeretném hogy ő legyen a tanúm, de azt még ezen az anonim oldalon sem írnám le szívesen)

szóval a helyzet az, hogy mivel a szüleim szervezik az esküvőt (senki se kérte rá őket, sőt, szeretném magam csinálni) ezért úgy érzik, hogy ez róluk szól, és nekünk nincs beleszólásunk egyáltalán. nagyon csábító gondolat, hogy ehelyett inkább elmegyünk titokban két tanúval megesküdni és annyi. de ezt mégsem szeretném, mert szeretem a szüleimet és nem akarom őket megfosztani attól hogy ott legyenek. mit tegyek hogy kicsit visszább vegyenek magukból, anélkül hogy megbántom őket? igaz, az én szüleim, én ismerem őket, nekem kéne tudnom hogy hogy lehet velük beszélni, de a helyzet az, hogy még sose láttam őket ilyennek, egyáltalán nem ilyen régimódiak, kiskoromtól önállóságra neveltek, sosem szabták meg, hogy mit tehetek és mit nem, max véleményt mondtak. szóval.. ötlet?