Kit mennyire támogatnak a szülei, párja szülei az életben való elindulásban, később az életvezetésben?

Engem soha semmivel nem támogattak a szüleim. 17 évesen költöztem el otthonról és mikor megkérdeztem anyut, hogy nem kapok-e búcsúzóul valami kis szeretetcsomagot közölte velem, hogy az összeköltözés a mi ötletünk volt, oldjuk is meg. Pedig én ez alatt nem nagy dologra gondoltam, csak voltak olyan dolgok, mint például tusfürdő, sampon, testápoló, kézkrém, amit addig közösen használtunk és tök boldog lettem volna, ha egy ilyen kis csomagot összeállított volna. Én ugye még nem dolgoztam és a páromtól kaptam pár ezer forintot, abból vettem meg ezeket az előbb említett dolgokat az avontól, ami épp akciós volt és a legjobban megérte. Talán 2-3000 ft lehetett mégis 17 éves fejjel úgy örültem volna neki, ha ajándékba kapom.

Aztán tulajdonképp a helyzet azóta is változatlan. Anyám arra nem volt képes, hogy akár csak egyszer is főzzön akár csak egy főzeléket, ha látogatóba megyünk, hogy legyen mit enni, vagy egy kis sütit, amivel megkínálhat. Hozzátenném: anyáméknak soha nem volt se házhitel, se autóhitel, se semmi, amire rá lehetne fogni ezt a helyzetet. Csak hogy neki immár 8-9 éve nincs kedve dolgozni... Apám se dolgozik 3 éve. Mondván, hogy nem talál munkát. Persze. 3 éve... Az elmúlt 3 évben abból a pár ezer forintból éltek, amit tesóm adott nekik, ugyanis ő még ott lakik. Most viszont elege lett ebből a helyzetből és inkább elmegy albérletbe. Hogy anyámékkal mi lesz arról fogalmam sincs, mert egyikőjük se akar dolgozni. Volt 2-3 hónap, mikor tesómnak se volt munkája, mert kirúgták így kért kölcsön a barátaitól (én is adtam neki és nem is kérem, hogy visszadja) és anyámék akkor se voltak hajlandók elmenni elvállalni akár valami sz.r munkát is, hogy ne haljanak éhen! Pedig már meleg víz se volt, mert elromlott a bojler és a gázpalack is kifogyott. Így nem volt főtt étel se és vizet is csak az ezer éves mini grillen tudtak melegíteni. És még ez se volt elég ösztönző a számukra!!!

Tulajdonképp nem arról van szó, hogy rá lennék szorulva, hogy segítsenek. Én csak a SZÁNDÉKOT szeretném látni, hogy jót akarnak nekem. És egy olyan egyszerű dologban, mint egy tányér házi készítésű süteményben , mint olyan már látnám...

Nálunk is az a helyzet, hogy az én szüleim a csillagot is lehozták volna az égből, hogy nekünk jobb legyen (már nem élnek), még középiskolás koromban vettek nekem egy kis lakást, azt a házasságkötésünkkor megkaptuk, annak ellenére, hogy szolgálati lakásban kezdhettünk. A kis lakást kiadtuk albérletbe. Apósom nem segített semmit, párom egy táskában hozta el a személyes holmijait otthonról, kész. Apu adott pénzt az első autónk megvásárlásába, és képes volt titokban elmenni apósomhoz, és felszólítani arra, hogy ő is segítsen ugyanekkora összeggel! Após tette apunak a szépet, hogy ez természetes, a férjemet meg jól lebarmolta, hogy volt képes odaküldeni aput - pedig mi erről nem tudtunk semmit. Erről ennyit.

Gyerek voltam még, egyszer aputól megkérdeztem, hogy fogom én azt asok jót meghálálni, amit velem tesznek. Úgy, hogy majd te is ezt teszed a gyerekeiddel! -mondta.

Én mindenkinek ilyen szülőket kívánnék! (Egyébként pedagógusok voltak, csak anyu fantasztikusan tudott spórolni.)

Minket egyik oldalról sem támogatnak túlságosan, mert nem nagyon van miből. Anyukám van már csak, nyugdíjas, tudna éppen ha akarna, csak úgy látszik, olykor nekem, a lányának jobban sikerül beosztani azt a kis pénzt ami van, mint anyukámnak. Anyósomék mindketten nyugdíjasok, ők kevesebből élnek mint anyukám, de ha baj van /betegség esetén gyógyszer, váratlan kiadás/ akkor mindig számíthatunk rájuk. Decemberben is vettek háztól hurkát, kolbászt, nekünk is vettek, pedig a december a családunkban elég "húzós" az ünnepek miatt. De ha csak pl. 10 tojást, vagy egy kis sütit ad anyósom hétvégén, annak is nagyon örülök és becsülöm. Őszintén szólva mi

már ezt megszoktuk, hogy saját erőből teremtettük meg azt, amink van, saját ház /jó kis hitellel még 15 évig/, autó, mindenünk megvan, ami csak kell, csak győzzük fizetni. A párommal annál jobban megbecsüljük és egymást is.