Hogyan lehet rendszeretetre szoktatni a gyereket, ill. kamaszt?

Én a szobájukat hagytam. A lakásban nem hagyhattak semmit szét, de a szobájukba évekig be sem léptem. Úgy gondoltam majd rájönnek, hogy ez így nem jó.

Amikor már nagyobb kamaszok lettek, jöttek a barátok, szerelem akkor a fiam és a lányaim is elkezdtek takarítani.

Mára tip-top mindhárom szoba, sőt már a konyhában is pakolgatnak.

Én is eszméletlen rendetlen voltam mindig is, és ez most se változott. Talán ha saját albérletem lesz, majd kiderül, de nem fűzök túl sok reményt magamhoz. :D Sztem vannak ilyen emberek.

Biztos valami mást meg szeret csinálni, pl főzni, vasalni, mosogatni, valami egyéb házimunkát.

Szólj rá rendszeresen, vagy az én anyukám pl ha valahova el akartam menni, akkor azt mondta, h addig nem, amíg nincs rend. Az így pl hatásos. :)

Egyetértek az előzővel.Tapasztalatom,hogy a rendre szoktatást már 2-3 éves korban elkell kezdeni,és persze a szülőknek is rendszeretőknek kell lenniük.

De még ebben az esetben is kamaszkorban rendetlenek lesznek,részben mert így kényelmesebbek,részben,hogy az ősöket bosszantásk,azután kinövik.

Ami az alaptermészetet illeti: létezik.Valamikor régen olvastam egy tanulmányt,eszerint alapvetően 3 fél embertipus létezik.

Az egyik mindig mindent azonnal a helyére rak mániákusan.

A másik az átlag,rendet tart maga körül,de nem kap rohamot,ha pl.az újság az asztalon marad.

A harmadik a rendetlen,aki mindent otthagy,ahol az kiesik a kezéből,azután ,ha már nem talál semmit,nagy rendrakást csinál.

Mindhárom tipusból iemerek embereket.

Én ha a gyerek a szobáján kívül hagyta valamilyen dolgát,nem veszekedtem vele,hanem egyszerűen behajigáltam a szobájába,ahova esik,úgy puffan alapon.Ha szólt érte,közöltem vele,hogy utamban volt,kész.Előbbb-utóbb megtanulta a rendet.Fel a fejjel,megfog változni.

Kisgyerekkorban a legegyszerűbb elkezdeni ezt is, mint minden mást is. Rá kell szoktatni, hogy nap végén minden játékot a helyére kell pakolni, és mindent elrendezni.

Engem hatéves koromig nagyanyám nevelt, aki tipp-topp pedáns volt, nála tényleg minden rendszer szerint áll a lakásban (igaz, szükség is volt erre egy szoba-konyhás lakás lévén). Aztán anyámhoz kerültem, hatalmas szobát keptam, sok játékom lett, és anyám nem is figyelt oda arra, hogy rend legyen. Aztán eljött az a pont, hogy már be sem lehetett lépni a szobámba, mire anyám elkezdett fenyegetőzni, hogy kidob mindent a kukába. Én csak röhögtem (lehettem vagy nyolc éves), mondván, úgy sem meri megcsinálni. És megcsinálta... Rakott egy tiszta zsákot a kukába, és szépen beleszórta az összes játékomat. Ez hatott...

Most felnőttként még mindig elég rendetlen vagyok, de megpróbálom magam rendre szoktatni. Néha, ha már semmit nem találok a kupiban, akkor nagy levegőt veszek, és kidobok mindent, aminek nincs helye. Mostanában egész elfogadható a rend nálam. :)

Otthon engem is nehezen vettek rà a takaritàsra, nagyon rendetlen voltam! S mivel én voltam a középsö, ràm maradt volna minden! Volt is harc nem egy :)

Mikor elkerültem, akkor se sokat vàltozott, majd egyszer csak àtestem a lo tuloldalàra, takaritàsi mània, jajj, az szörnyü volt, még a baràtaim is ràm szoltak! :)

Màra rendes tiszta lakàsban /albérlet/ lakunk a férjemmel, 2-3 naponta takaritok porszivo-felmosàs, na nem viszem tulzàsba, de rend van! Jo én most nem dolizok, van rà idöm, de mikor doliztam akkor is hetente 1x kitakaritottam! Nem szereem a rumlit!

De a volt lakotàrsamék, jézusom, mosogatni se mosogattak mig volt tiszta tànyér! Hànyadék volt a lakàs,mig be nem költöztem, szoval azt is én takaritottam! Most màr uj lakàsuk van mind kettöjüknek, de az anyjuk takarit! Na ezt soha nem vàrnàm el, s nem engedném, max. ha majd jön a baba, lesz rà szükségem!

A 10.00às vagyok, kicsit elgondolkodtam! Nekem pl. jol esett volna ha nem veszekedve mondjàk hogy takaritsak, hanem ha szépen megkérnek! Ülj le velük, s mond el hogy miért jo a segitenek, neked is meg igy az egész csalàdnak! Nagyok màr, szerintem felfogjàk, hogy szereted öket s azért kéred a segitségüket, mert Te fàradt vagy màr a mindenapi pakolàszàstol, amit föleg ök hagynak maguk utàn! S igy könnyebb is rendet tartani, ha van egy kis rendszeresség! Veszekedéssel semmit nem lehet elérni, max. ugy érzik nem szereted öket, Te meg azt hogy ök nem szeretnek!

Pl. mikor a nagynénémnél nyaraltam, ö szépen megkért hogy segitsek és szivesen tettem! Otthon meg veszekedés, persze hogy még azért se! Ne dühböl àllj nekik, nyugodj meg s beszélj velük! S ez a kapcsolatotokon is dobni fog szerintem, ha letudtok ülni s normàlis emberként megtudtok beszélni bàr mit! Kezeld öket felnöttként!

Na jo, még nincs gyerekem, de én igy fogok àllni a dolgokhoz!

Sok szerencsét és kitartàst!