Miért nem száll le rólunk?

Az unokatesóm(29F) meg én(30F) nagyon hasonlítunk egymásra. Kiskorunk óta nagyon sok hülyeséget megcsináltunk csak ő rossz társaságba keveredett és leültették 2 évre. Amikor 15-16 évesek lehettünk hozzánk költözött és apám folyamatosan bszogatott minket. Az én szüleimnek olyan mintha ő is a gyerekük lenne, nekem meg olyan mintha tesóm lenne mert nagyon sokat volt nálunk. Apám ugyanúgy cseszeget minket. Tegnap anyám áthívott minket vacsorázni de apámmal összevesztünk megint. Unokatesóm mondta hogy jó a kaja és faterom megkérdezte hogy "jobb mint a börtönben igaz?" mert szereti ilyenekkel piszkálni, csak őt meg idegesíti ha a börtönnel jönnek és rákiabált apámra. Utána elkezdett velem szórakozni én meg egész este azzal idegesítettem hogy belekötöttem mindenbe amit mondott. A bátyámmal nem ilyen csak velünk. Én tudom hogy nem vagyok tökéletes és nagyon sok mindent elrontottam de viselkedhetne normálisabban is. Rajtunk kívül mindenkivel normális. Miért nem fejezi már be? Mit csináljunk vele?

Mielőtt mondanátok, nem vagyunk cigányok.