Anyukám kiborult, mert gyermeket várok, én itthon sírok, mit tegyek?

Ezt sose értettem, amikor így bánik a szülő a gyerekével. Lehet, hogy az a baja, hogy "korán" lesz nagymama - ahelyett hogy örülne, így több időt tölthet az unokájával... Nem értem :(

Te próbálj megnyugodni, és örülj a babának :) Nekem sajnos egészségügyi okok miatt még mindig nem jött össze, évek óta várom :(

Valószínűleg anyud veled akarta beteljesíteni az ő vágyait (külföldi karrier), de azt gondolom büszke lehet rád, h 24 évesen már itt tartasz. Rajtatok múlik, h beteljesítitek-e a negatív jóslatát, vagy együtt egy kis boldog család lesztek. Pár hónap múlva meg nem kívánt vő ide vagy oda,dagadni fog a melle a büszkeségtől ha a kis unoka szóba kerül!;)

Sok boldogságot hozzá!!!

először is gratulálok!! szerintem anyukád idővel meg fog békélni ha eddig melletted állt, csak gondolom még nem készült fel egy ilyen bejelentésre :)

és ahogy az egyik hozzászóló írta, büszke lehetsz magadra, hogy 24 éves létedre ennyi mindent megteremtettél magadnak :)

22L(szintén biológus)

Gratulálok a babához :)

Nézd, ha alapvetően jó viszony van köztetek, akkor talán csak arról van szó, hogy anyukádat váratlanul érte a dolog, és nem jól reagált. Próbálj egy kis időt hagyni neki, majd megbékél a helyzettel, talán még bocsánatot is kér.

Amikor anno terhes lettem, az én szüleim sem örültek neki, aztán pár hét után anyukám már mindenféle "módszerekkel" azt próbálta megjósolni, hogy fiú vagy lány unokája lesz-e :)

Az is lehet, hogy saját magát tartja még fiatalnak a nagymamaságra, ki tudja... Az meg, hogy a párodat komolytalannak tartja, hát na, ezt én nem tudom megítélni, hiszen nem ismerem, de ahogy a mostani fiatalok mások, mint a szüleink voltak ennyi idősen (legalább is bizonyos dolgokban), úgy a mostani szülő-generáció is kicsit más. Én nem hiszem, hogy csak savanyú képpel, örökké csak a kötelességekre gondolva lehet gyereket nevelni, sőt, szerintem nagyon jó, ha egy szülő a lelke mélyén valahol maga is gyerek tud maradni.

De hogy mennyire lesztek jó szülők, azt majd az idő igazolja, akár 24 éves az ember, akár 30 fölötti, akkor sem lehet előre megmondani, hogy ki milyen lesz ebben a szerepben.

Ne sírj, nem érdemes, mert anyukád ezt nem gondolta komolyan!Hidd el nekem, tapasztalatból mondom.

Nekem anyukám ugyan ezeket mondta, mint neked, én is kiborultam, pedig ő teljesen joggal mondta amit mondott.

Én akkor 18 éves voltam, párom 34!Sulit nem fejeztem be, munkám már nem volt (elötte dolgoztam), és hát a kor, és a korkülönbség, és nem utolsó sorban a páromért sem volt oda.

Annak ellenére hogy igaza volt, nagyon megbánta amit akkor mondott.Saját bevallása szerint ő hirtelen sokkot kapot.Egyik pillanatról a másikra bejelentettem neki hogy nagymama lesz, amire nem számított, hisz nem beszéltünk róla, nem terveztük.Meg még saját magát tartotta fiatalnak ahoz hogy nagymama legyen, még csak 42 éves volt akkor.

Ő mindig úgy képzelte hogy akkor születik az első unokája, amikor nyugdíjas lesz, és bármikor az unokával lehet.Így bántja az hogy nem tudom megkérni hogy vigyázzon az uncsijára, mert dolgozik.

Azóta boldog nagymama, és amikor csak tud, boldogan jön az unokájához.Nem mellesleg pedig a páromat is megszerette, időnként már úgy is érzem jobban mint engem.

Szóval fel a fejjel, és bárkitől ilyet hallasz hogy várhattál volna még, engedd el a füled mellet, és ne foglalkozz vele.

Tudom hogy nehéz, mert apámon kívül mindenki foggal-körömmel küzdött ellene, és naponta hívtak fel hogy fizetik a legjobb orvost, csak vetessem el.

Szóval tudom hogy nem könnyű.

Boldog baba várást, és kellemes Karácsonyt kívánok neked!

Kedves # 18/26!

Ezek szerint neked egy diplomád sincs...:)

Léteznek szakpárok, amelyeket párhuzamosan lehet együtt végezni, de külön-külön is diploma értékűek...és még zseninek sem kell hozzá lenni, csak úgy kell a dolgokhoz lnni, hogy el akarom végezni és kész!

# 26, ez a nyugdíjkérdés nálunk is szóba került, mármint anyukám is úgy gondolta, hogy majd akkor lesz unokája, ha már nyugdíjas lesz. Mert hogy amikor én születtem, az én nagymamáim is már nyugdíjasok voltak, pontosabban az anyai nagymamám kb. 2 éves koromban ment nyugdíjba. Na de ne felejtsük el, hogy mennyi most a nyugdíjkorhatár, és régen mennyi volt.

Anyukám engem 25 évesen szült, ami szerintem 1987-ben egy teljesen normális életkor volt (meg szerintem most is az, hiába, hogy már akár 10 - 15 évvel később is "belefér", de most sem mondanám egy 25 éves nőre, hogy túl fiatalon lett anya). 45 évesen lett nagymama, persze, hogy nem volt még nyugdíjas. De ha nem 20, hanem 30 évesen szülök először, akkor is csak 55 éves lenne, szóval bőven nem nyugdíjas. Én meg azért úgy voltam vele, hogy fiatalon szeretnék babát, legalább is az elsőt, még ha nem is pont 20 éves koromra terveztem, de valahogy így 20-25 éves korom között. Arról aztán igazán nem tehetek, hogy anyukám is így gondolta, amikor engem szült :) A nyugdíjkorhatárba meg aztán végképp nincs beleszólásom :)

én is azt mondom, hogy ne foglalkozz vele, nyilván ő másképp képzelte el, de ez a te életed, ha így vagy boldog, akkor fogadja el :D

Sok boldogságot, és Kellemes Ünnepeket!