Egyformán szeretni a gyerekeimet?

Teljesen mindegy, hogy ezt hogy minősítik, egy valamit kell megjegyezni: az érzelmek nem állnak akaratlagos irányítás alatt. Ne frusztráljon, hogy egyikőjüket jobban szereted, úgysem tudsz ellene mit tenni.

Amit viszont tehetsz, hogy ugyanúgy viselkedsz mindkettőjükkel, tisztességesen.

Pároméknál van ilyen.

Öcsike egy szemét, bunkó, mindenkit kihasználok alak, mindenkibe beleköt, semmit nem segít, de a seggét nyalják ki. (meg is teszik persze, de közben megy a morgás)

Párom totál az ellentéte. (nem elfogultságból írom)

Én megértem, ha van ilyen, főleg, ha hasonló okokból, mint amit írtam.

Engem ez a téma elég érzékenyen érint. Engem és a tesóimat egyformán szeret anyu, bár amikor 7 voltam, a húgom meg 2, két hónapig kórházban volt és majdnem meg is halt. Utána mindenki odáig volt meg vissza és lesték minden tüsszentését. Nagyon féltékeny voltam, csak később értettem meg, hogy a betegség szövődményei miatt gyengébb volt és csak aggódtak.

Apukámnak volt egy öccse. A nagymamám érezhetően őt szerette jobban. Volt olyan, hogy apukám névnapján egy puszit sem kapott, de az öreglány azt mutogatta, hogy a testére mit fog kapni születésnapjára. Mindig ő volt a kedvenc, apumat meg semmibe vették. Aztán amikor apu meghalt, a mamám úgy csinált, mintha a kedvenc gyereke halt volna meg.

Anyukám egyke volt, de az ő anyja érezhetően elhanyagolta az unokatestvére javára. Volt olyan, hogy ahhoz a gyerekhez ment haza a munkából, nem pedig anyámhoz.

A barátom a középső gyerek, egy nővére és egy húga van. Bármit csinál nem jó, ha a pénzén vesz valamit, hülyeségekre költ. Volt olyan, hogy három napig haza se ment és fel se tűnt. Amikor valami ilyesmi szóba kerül, az anyja azt mondja, hülye vagy fiam, nincs kedvencem! De nem beszélgetnek vele, nem kérdezik meg, milyen napja volt. Ő az örökös fekete bárány. A tesói kaptak húsvétkor valami jelképes ajándékot (hiszen felnőttek már) a barátom semmit.

Amúgy nem azért... De melyik gyerekedet szereted jobban? Mert nekem kicsit úgy tűnik, hogy a máshogy szeretést csak védekezésből mondod, ha már a válaszolók előálltak ezzel a kifogással. A nagyobbikat? Nem lehet, hogy csak nem tudod kezelni a kamaszodását és most neheztelsz rá, hogy nem olyan, amilyennek szeretnéd? Szerintem nagyon helyes, hogy emiatt rosszul érzed magad. Nem gonoszkodásból, hanem mert érzed, hogy nem helyesek az érzéseid, és legalább odafigyelsz rá, hogy ne vegyék észre. Remélem megoldódik ez az érzelmi probléma. Próbálj a kevésbé szívedcsücske gyerekkel több időt eltölteni. Akkor is, ha nehezebb, hátha jobban összecsiszolódtok és könnyebb lesz szeretni. Az apósodhoz meg ne hasonlítgasd, főleg, ha tudja, hogy nem kedveled. Engem néha hasonlítgat anyukám az anyjára, ha épp dühös rám kicsit és nagyon nem esik jól, mert tudom, milyen nehéz természet volt, és milyen elfogult és undok volt az emberekkel, és hogy mennyire megnehezítette anyu gyerekkorát.