Nálatok hogy szokás? Hogy osztoztok a lakbér/rezsi költségeken?

nem kell kérni, nem azt mondtam, hogy kuncsorogni kell, azt mondtam, hogy ha kivesz bármire, szóljon, hogy ne keressem, és ha megyek vásárolni, akkor tudjam, hogy nem 20 ezer van ott, hanem 15 ezer. Azért én osztom be, mert ő elverné másra, nem azt mondtam, hogy azért, mert én azt mondtam. Mondtam neki, hogy legyen nála lóvé, neki nem kell, inkább odaadja, mert így jut is, marad is. Soha nem kell kérni, mindenki arra költ, amire akar, csak ne érjen meglepetés egy-egy vásárlás alkalmával. A 40.000 meg abból a szempontból sok, hogy én keresek 128-at, ő meg 80 körül. Tehát alig maradna neki.

nem sarkítok, de ha nem nyújtjuk be a számlát, akkor nem értem, hogy mi értelme van. ugyan az lesz, mintha közös lenne, csak ha külön kasszán lennénk:

nekem lenne 130 a páromnak lenne 80. De közös kasszán van nekünk 210 és így a páromnak is több mindenre jut magára. Én így tartom igazságosnak. Nem megbántani akartam senkit, csak nem látom értelmét. De engem nem is a felezés az, ami furcsa, hanem hogy mondjuk a gyerek ajándékát is felezik... ???? meg nekem ez egy kicsit a bizalmatlanság jele. de mint mondottam volt, akinek bejött, ne változtasson rajta.

ha nem egyenlően osztoztok a költségeken akk az érdekkapcsolat lehetne belőle.

jobb úgy ahogy a pasid mondta.

Álljunk meg egy pillanatra! Szerintem nagyon fontos, hogy ki mennyit keres, mert az ÖSSZEKÖLTÖZÉS arról szól, hogy együtt oldjuk meg ,szóval aki arra hivatkozott, hogy ha egyedül laknál akkor is kellene fizetni, az téved...egyedül nem költözöm albérletbe, ha 60.000-et keresek..

A másik fontos dolog, hogy kié a lakás? Ha nem az enyém, mi közöm van a törlesztőrészlethez? Ha esetleg szétmegyünk én mit kapok? Nem kapom a lakás általam kifizetett részét meg..Most majd jönnek a lehurrogások, hogy előre miért kell szakításon gondolkodni..azoknak csak annyit mondanék, hogy ha véletlen egyszer ilyen szituban találják magukat, akkor majd verhetik a fejüket a falba, hogy x évig fizettek egy törlesztőrészletet, majd költözhettek a csupasz seggükkel!

Szerintem az arányos osztozkodás az igazságos, ami pedig marad az nem közös, hanem enyém, tiéd..nálunk így van és ha valakinek elfogy a pénze, akkor a másik veszi meg helyette a dolgokat, vagy kölcsön ad...

Erre nagyon egyszerű magyarázat van..nekem nincsen autóm, a páromnak autója és robogója is van. Nem érzem úgy, hogy nekem kéne fizetnem az ő súlyadóját, benzinét, havi parkolási díját (belvárosban lakunk) stbstb...Az más, ha nyaralni megyünk, és az is más, hogy ő azzal jár munkába a 4000 Ft-os diákbérlet helyett..Ahogy azt sem érzem, hogy nekem kéne a nagy képernyős tv felét kifizetni, mikor be sem kapcsolom, ha itthon vagyok. Ráadásul ismét itt a kérdés: Ha szakítunk, meg kell vásároljuk egymástól a közösen vett cuccokat? Vagy övé a tv, cserébe enyém a laptop????

Mindezek ellenére sosem éreztem úgy, hogy ne szeretnénk egymást, a kapcsolatunk harmonikus és nincsenek anyagi vitáink. Tudjuk, hogy az övé a lakás, és 2 - 2,5-szer annyit keres, mint én!

Mi CSAK olyan dolgot veszünk meg a párommal, amit megbeszéltünk és a költség kiadásába mindketten belegyeztünk. Tehát nem vennénk olyan nagy képernyős tv-t, ami felesleges. A költségek is közösek, mert a közös kasszából közösen döntünk, hogy nekünk mire van szükségünk.

Apróbb dolgokban persze nem kérjük ki a másik véleményét, de akkor is megmondom, hogy ezt vagy azt vettem, hogy tudjon róla. Hiszen akkor fogyott pénz a közös számlánkról.

Volt amikor Ő keresett sokat, most én keresek többet, de ez sosem volt probléma. Kifizetünk a közös számláról mindent, a maradékot pedig közös megbeszélés alapján használjuk fel.

Szerintem egy jó kapcsolatban a kiadások szükségességét is meg kell tudni beszélni.

Én azokkal értek egyet, akiknél közös kassza van.

De persze nem ítélem el a többieket sem, de azt nem tartom jónak.