Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mi tévő legyek?

Mi tévő legyek?

Figyelt kérdés

huh nem is tudom hogy hol kezdjem...Egyszer megszülettem. Aztán az óvódában minden jó volt. Majd szemüveges lettem és elkezdtek csúfolkodni velem.Lassacskán már én voltam az az osztályban, akit mindenki utált, minenért csúfolkodtak, ha sálat tettem azért, ha fekete csizmám volt azért, ha szoknyát húztam azért, ha 5-st kaptam azért, mindenért. Sikerült pár barátot szereznem, de eltávolodtak tölem, mert a fiúkkal beszélgettek és a fiúk pedig engem mindig csúfolódtak.Egy idő után már nem csak az osztályomban levő fiúk, hanem minden helyi fiú csúfolkodott velem, hogy én milyen idétlen vagyok.Már ha egy fiú is volt a társaságban ahol voltam, egy szút nem szoltam, mert féltem hogy megint kicsúfolnak. Igy minden barátnőmtől eltávolodtam. Alig van 1-2 barátnőm mostmár és azok sem igazi barátnők...oké hogy barátaim nincsenek, de még a szüleim sem támogatnak.Bentlakásos suliba járok, minden hétvégén hazajövök, de utálok itthon lenni. Anyu mindig kiabál velem, akármit csinálok, apu pedig őt védi.Tesóim is vannak, kisebbek és ha velük van baj is én vagyok a hibás. Amikor itthon vagyok, csak a méregről, szomorúságról, sirásról szól minden....Mindjárt itt a karácsony!Még egy rendes karácsonyom sem lesz!Utálom az egész életet márr!!Mit tegyek!!KÉRLEK SEGITSETEEEK!!! L/15

2011. dec. 17. 14:01

1/3 anonim

válasza:

őszintén nem is tudom erre mit mondjak.de úgy éreztem írni szeretnék:)14/L

talán ismerkedj,barátkozz.

2011. dec. 17. 14:09

Hasznos számodra ez a válasz?

2/3 anonim

válasza:

Ha csúfolnak, az nem a te hibád, ezt kellene legelőször is tisztáznod önmagadban.

Az emberek hülyék, ostobák és buták, akik imádnak másokat b@szogatni, akár ok nélkül is, mert vagy infantilisek, vagy a saját defektusaikat próbálják ilyesmivel ellensúlyozni. Az ilyen hülyékkel nem kell törődni. Épp azzal tudod bebizonyítani a saját nagyságodat hozzájuk képest, hogy nem törődsz velük, hadd pukkadjanak meg a dühtől, amiért nem találnak fogást rajtad. Mintha ott sem lennének, ne foglalkozz velük, ne reagálj rájuk.

Próbál olyan emberek társaságába kerülni, ahol intelligensebbek és érettebbek vannak.

A szülők meg... hát... sajnos, azokat sem tudja az ember megválogatni, azt kapja, amit a gép kidob. Viszont azt megteheted, hogy leülsz beszélni velük, hogy mi a bajuk veled, és próbáljátok megoldani a problémákat. Mondd el nekik azt, amit ide leírtál, hogy ez neked rosszul esik, stb.

2011. dec. 17. 14:17

Hasznos számodra ez a válasz?

3/3 anonim

válasza:

Nagyon meg tudlak érteni, mert amikor annyi idős voltam, mint te, ugyanebben a cipőben jártam. Nem voltak barátaim és szüleimmel sem volt jó a kapcsoltatom. Szinte midig egyedül voltam és elég magányos életet éltem. Nehéz volt az az időszak, de túléltem. Nem tudom, hogy mért kellett így történnie mindennek, de így utólag visszagondolva sok tapasztalatot szereztem. Nem lettem elkényeztetett és naiv. Ha valami értelme is volt annak, hogy szenvednem kellett, talán az volt, hogy tapasztalatot szerezzek és megtudjam mi is az élet. Ma már szüleimmel nagyon jó a kapcsolatom és tudom, hogy valahol akkor én is hibás voltam, mint "lázadó kamasz". Ha máshogy viselkedek akkor velük, akkor valószínű, hogy ők is máshogy néztek volna rám. Azt tanácsolom, hogy ismerkedj, barátkozz és próbálj meg beszélni szüleiddel vagy bárkivel, aki megért a problémáidról.

2011. dec. 17. 18:18