Milyen bakik, vicces, vagy kevésbé vicces történeteitek vannak Karácsonyról?

Ó, én kitaláltam, hogy apám hobbiborász, de szakszerűtlenül, állítva, dobozban tárolja a borait a pincében. Asztalossal csináltatunk bortartót, de jó lesz.

Anyám tegnap hív idegesen:

- Leadtad már a megrendelést?

- Elvileg igen, gyakorlatilag még nem jelzett vissza az asztalos...

- Az jó, mert apád most hozott haza egy bortartó szekrényt...

Még elég kicsi voltam 3-4 éves, mikor az összes családtag úgy gondolta, hogy majd a másik fog nekem játékot venni, ezért ő csak ruhát vesz. A szüleim is ezt hitték így mondogatták, hogy majd milyen sok játékot kapok... Karácsonykor a fa alatt rengeteg csomag, bontogatom-bontogatom, de sapkán, pulóveren, kesztyűn és sálon kívül semmi. Szüleim mesélték, hogy álltam a fa előtt, potyogó könnyekkel és halkan csak annyit kérdeztem, hogy "És az ajándék hol van?" Ekkor mindenki megfogadta, hogy ezután megbeszélik, hogy ki mit vesz.

Következő évben ismét sok csomag, bontogatom, megint csak ruhák. Mindegyikről leszedtem a papírt és ott is hagytam (elég csalódottan). Miután az utolsót is kibontottam, a család még mindig várakozón nézett rám és bíztattak, hogy próbáljam fel a ruhákat. Nem értettem mit akarnak, de felkaptam egy összetekert sálat, hogy felvegyem, erre kiesett belőle egy csomag LEGO! Egytől egyig minden ruhában volt egy doboznyi. Ekkor már örömömben potyogott a könnyem!

Néhány évvel később az egyik macsekunk tréfált meg minket. 24.-én este 8 körül, bennt jó meleg, finom ételek, kinnt irgalmatlan hideg. A macska (4 hónapos) aki egész nap a lábunk körül bóklászott, eltűnt. Kerestük, hívtuk, semmi. Jött az ötlet, hogy jajj kiszökött. Este, sötétben, elemlámpával ciccogtuk végig az utcát, benézve minden bokor alá. 2 óra keresés és fagyoskodás után feladtuk. Mikor leültünk, hogy megmelegedjünk apukám (ő ült a fához a legközelebb) megkérdezi: Szerintetek is dorombol a fa? A kis "szökevény" egész végig az egyik alsó ágon aludt. :))

A férjemmel torént meg. Még akkor nem ismertuk egymást.

Edesanyja megfozott és mindenki leult az asztalhoz vacsoráhni. Már az asztalon volt minden kaja, vacsoráztak és hitelen leszakadt az asztal kozepére a csillár. A vacsorábol nem tudtak megmenteni semmit és még sotét il lett.

Az volt a legszebb karácsony, amit az irígykedő sógornőm rendezett néhány éve. Náluk gyűlt össze a család, voltunk 19-en. A sógornőmmel mindig is rivalizáltunk, hogy ki tud szebb családi összjövetelt rendezni, így hát kitett ám magáért. Meisseni porcelánt szerzett valamelyik barátnőjétől, kidíszítette az asztalt, gyertyák égtek, kristálypoharak, még zenei aláfestés is volt.

Hát majd megütött a guta, hogy hogy fogom én ezt túlszárnyalni, amikor majd rám kerül a sor a karácsonyi összejövetel megrendezésében.

Na, ott ülünk a tökéletes karácsonyi asztal körül, amikor a sógornőm behozta a 20 literes fazekat, tele halászlével. Abban a pillanatban, ahogy a fazékat letette, hatalmas reccsenéssel leszakadt az asztal pocelánostúl, gyertyástul, anyali kórussal a háttérben. Volt ám olyan karácsonyi káromkodás, hogy a kis Jézus belepirult volna. Bokáig jártunk a paprikás halászlében.

A szőnyeg mehetett a szemétbe, de még a falra is felcsapódott. Majd szétvetett a röhögés, de nem mertem nevetni, nehogy megsértődjön.

Következő évben rajtam volt a sor. Na, hát én is kitettem ám magamért. Nálunk is volt asztaldíszítés, angyali kiskórus, gyertyafüzérek. A lehető legtökéletesebb karácsonyi hangulatot varázsoltam, hátha megüti a guta a sógornőmet. Az asztal lábait többször is ellenőriztem, nehogy én is úgy járjak mint ő.

A legáhitatosabb pillanatban azonban az egyik asztali díszítés lángra kapott, és az én okos fiam gyorsan leöntötte egy kis szilvapálinkával.

A többit a fantáziátokra bízom.

Ezen a karácsonyon a sógornőmnek volt jó napja.