Szerintetek aki most 2 év együttlét után agresszívan reagál le dolgokat ez később elfajulhat?

Te azt írtad, hogy egy kívülállónak agresszívnek tűnhet, ahogy te viselkedsz. Itt viszont nem a kívülállónak tűnik úgy.

Amit te írtál, az egy adott szituáció és tök más. Itt én sem mondanám, hogy jele van agressziónak részedről.

A kérdező viszont ezt írta:

"Van, hogy bizonyos dolgokat szerintem sokkal agresszívabban reagál le, mint az normális lenne."

Csak el tudja dönteni, hogy mi az agresszív és mi nem. Az agressziónak pedig soha nincs jó vége, az előbb-utóbb tettlegességig fajul.

Azt elfelejtettem írni, hogy a volt bnőm szerint én agresszív voltam ilyen helyzetekben,de kéremszépen ha a nő úgy viselkedik felnőttként,mint egy hisztis csitri,akkor már ne hogy én legyek a bűnös,mert felemelem a hangom,vagy mert nem engedem hogy elmenjen.

Persze, hogy a nőnek ez agresszív viselkedés,mert azt szokta meg hogy nyavajgással,hisztivel mindent elér,mármint az én esetemben.

Ha azt mondod én nem voltam agresszív,akkor a kérdező párját sem gondolhatod agresszívnak,mert a leírtak alapján ugyanaz a helyzet a kettő között.

A nagymamám ebben élt. Első szerelem, satöbbi, amit csak el tudsz képzelni. Utána jöttek a szorítások, kiabálások.

Egyre inkább durvult a helyzet.

Most tud róla nyiltan beszélni, mióta a papa meghalt. Végig ápolta, de a papámnak egy jó szava nem volt hozzá, még akkor sem, ha meglátogattuk.

Anyukámat is rendszeresen verte.

Onnan pattant ki a téma, hogy egyszer kerek-perec rákérdeztem, miért tűrte el (anyukám mesélt pár dolgot, ráadásul a hátán nem egy szíjjnyom van)

Elmesélte, hogy az egész olyan volt mint egy teszt. Mintha a papám figyelte volna meddig mehet el, mennyit enged a nagymamám.

Mesélte, hogy egyszer, mikor anya két éves volt, nagyon megverte a papa őt, anya meglátta, és sírni kezdett. A papa anyát is eltángálta.

Tudod miért verte meg? Mert menni akart a kocsmába, és a mamám még nem takarította ki a bakancsát.

Anyukám meg sírni merészelt.

Ekkor a nagyim, miután a papám elment kocsmázni, összeszedett pár ruhát, és anyukámmal a karján elszökött a szüleihez. Ők meg visszazavarták, mert biztos nem volt jó feleség. Más rokona nem volt, ezért vissza kellett gyalogolnia haza, az alvó gyerekkel a kezében, 15kilométert. Szerencsére a papám még nem ért haza.

Anyukám szépen elintézte, hogy messze kapjon gyakorlati munkát, így tört ki a papám zsarnoksága alól.

Itt ismerte meg apukámat, aki a papám gyökeres ellentéte, ha nőkről van szó. De a papám kezét egyszer majdnem eltörte, mert meg akart engem ütni.

Úgy néztem apukámra, mint kisbocs a nagymedvére.

Én nagyon hisztis tudok lenni. Produkálok olyat, ami még szerintem is megérne egy pofont! De a férjemnek esze ágában sincs megütni. Soha meg sem szorít. Ezt kikötöttem a kapcsolatunk elején, hogy egy pofonig engedékeny vagyok, utána csá!

Soha senki nem tehet olyat, amiért verés járna. Mindent meg lehet beszélni, akarás kérdése. De idegesen nem jó.

Próbáld meg megbeszélni a pároddal, hogy vita közben menned kell, ki kell szellőznöd, hogy nyugodtan meg tudjátok beszélni.

Azt javaslom legyél óvatos!

Kedves Kérdező!

Bár sok valós és elszomorító történetet olvashattunk, azért ne feledkezzünk el róla, hogy akárhogy is nézzük, ezekből még nem lehet megjósolni a Te jövődet.

Nem tudjuk pontosan az élethelyzetet amiben ezek történtek veled, azt sem tudjuk Te hogyan viselkedtél. Én személy szerint úgy gondolom, hogy igen minimális az az élethelyzet, amiben egy férfinek joga van megütni egy nőt (vagy bárkit), de ez fordítva is igaz. Ugyanakkor egyes emberek tényleg őrjöngésig képesek hisztizni és bizony ilyenkor a saját érdekükben elcsattanhat egy pofon, mielőtt magukban is kárt tesznek, vagy valaki másban. Akárcsak a gyerekeknél. Mielőtt félreértené bárki is, senkit sem biztatok arra, hogy verje a gyereket.

Én inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy kétségeid vannak vele kapcsolatban. Ha nem vagy biztos a kapcsolatotokban, akkor előbb utóbb ez döntés elé fog cibálni.

Azért nem kell rögtön rémeket látni egy egy karfogásban. Nekem is szorították már meg a karom, de mégsem fajult sehová, viszont volt aki soha nem ért durván hozzám, mégis tartottam tőle. Ez megérzés. Akiben nem bízol, abban hamarabb találsz hibát. A bizalmatlanságnak viszont nyilván oka is van, ezért jobb odafigyelni! A döntés a tied.

50%-os!

Mit szólnál, ha valaki, akivel beszélsz - akár férfi, akár nő - lefogna, hogy márpedig te nem méssz sehova?

Úgy tűnik, itt te vagy a hisztis, akinek muszáj, hogy teljesüljön az akarata, különben jön a durci.

"50%-os!

Mit szólnál, ha valaki, akivel beszélsz - akár férfi, akár nő - lefogna, hogy márpedig te nem méssz sehova?

Úgy tűnik, itt te vagy a hisztis, akinek muszáj, hogy teljesüljön az akarata, különben jön a durci."

Nem szoktak lefogni, mert nem adok rá okot. Ha sértődékeny, hisztis lennék akkor megértem miért fognának meg, de ilyen nem szokott előfordulni.