Hogyan tegyem túl magam ezen? Nektek ez, hogy esne?

Sziasztok! Bocsi, ha egy kicsit hosszú lesz.

Nos a helyzet az, hogy született egy kisbabám. 20 éves vagyok, nem terveztük a párommal. Mikor 4 hónapos terhes voltam, szétmentünk. Felelőtlenek voltunk, már belátom. Nem akartam megtartani a babát, de későn jöttem rá, hogy várandós vagyok, az abortusz már nem jöhetett szóba. Ezután pánikba estem, nem tudtam kinek szólhatnék, féltem. Édesanyám meghalt. Apámmal és a hugommal élek együtt. Él még a nagymamám és vannak még más rokonaim, akik sokat segítettek nekünk mióta meghalt anyukám, de "csak" anyagilag. Felületesen ismernek engem és a hugom. Tipikusan olyan emberek akik szerint pénzzel mindent el lehet intézni. Egyszóval nem tudtam bennük megbízni, a lelkivilágunk, az h mi van velünk, hogy dolgoztuk fel anyukánk elvesztését, sosem értekelte őket. Ezért 6 hónapos koromig titkoltam a terhességemet. Persze orvoshoz és védőnőhöz is jártam. Csak a hugom tudott erről. Végül leküzdöttem a félelmem és elmondtam apukámnak. Egész jól fogatta. (mostmár imádja az unokáját, nagyon sokat segít nekem)de a többi rokonom teljesen elfordult tőlem. Olyanokat mondtak, hogy adjam örökbe a gyereket és váljak le apámékról majd ők fizetnek nekem lakást, stb. De ha nem adom örökbe, halott vagyok a szemükben. (szó szerint ezt mondták) Nagyon rosszul esik ez nekem. Mert, lehet h nem tudnak rólm sokat, h miken mentem keresztül, de szerettek engem a maguk módján és én is őket. Azért nem szóltam rögtön, mert én magam is örökbe akartam adni. És egyedül akartam volna átmenni azon a tortúrán. Nem akartam, hogy sajnáljanak és szégyelltem is h ilyet akarok tenni.Még magam előtt is. De aztán ugye megváltozott a vélemyénem az idő múlásával. Bocsánatot kértem tőlük, de senkit nem érdekel. Ha meglátnak az utcán elfordulnak, nem köszönnek vissza. A keresztanyám mellettem állt mikor elmondtam h terhes vagyok, nem haragudott h nem szóltam. Pár héttel később ő is "kitagadott". Most, hogy megszületett a babám, boldog vagyok. Nagyon jól megvagyunk most így négyen, összetartunk, ha már így alakult. Egyáltalán nem bánom, hogy megtartottam a gyermekemet, de nagyon fáj, hogy a többiek így viselkednek. Szerintetek változhat ez még?

Bocsi, ha kicsit zavaros lett, a válaszokat előre is köszönöm.