Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Rendmániából kigyógyulni hogyan?

Rendmániából kigyógyulni hogyan?

Figyelt kérdés

Borzasztóan érzem magam.Édesanyám rendmániás volt és soha nem volt semmi jó, amit csináltam, állandóan azt hangoztatták, h semmit nem érek, amit én akarok az minden gyerekes, hülyeség, stb.

6 éve meghalt, férjhez mentem, van 2 szép kisfiam, de onnantól, h ő meghalt mintha minden tulajdonságát átvettem volna.Állandóan takarítok, összeveszek a családdal ha nincs minden derékszögben a helyén, tökéletes akarok lenni mindenben és olyan magas a magamnak állított mérce, h szinte lehetetlen minden területen elérnem, ezért állandóan elégedetlen vagyok magammal ami tovább rontja az önbizalmam.

Gyűlölöm néha, h nőnek születtem, állandóan a férfiakhoz hasonlítom magam, sportban, mindenben hozzájuk akarok felnőni (2 bátyám van amúgy) és nem bírom elviselni ha akár boxedzésen akár az edzőteremben azt nézik, h biztos csak egy gyenge nő.Lassan izmosabb vagyok mint egy átlag férfi de tudom, h velük soha nem vehetem fel a versenyt és ez kikészít.Tudom a fejemmel, h hülyeség de nem tudom mégse elfogadni, felfogni.

Sajnos emiatt a fiaimtól is magas elvárásaim vannak.

Barátnőim sose voltak, csak férfiakkal barátkozok, nőkkel még beszélgetni sem tudok.Persze nem úgy kell elképzelni mint egy rossz leszbit, aki pasiként öltözik, stb, de nagyon sportos vagyok és csak ennek élek.(Mondjuk ez nem baj de a többi nagyon zavaró már).Mit tehetnék?


2011. dec. 14. 08:17
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:

Menj pszichológushoz, hátha segít.

Hagyd abba a bokszolást, cseppet sem nőies sport.

Járj társastáncra inkább. Tanulj valamit, akkor nem lesz időd folyton a renddel foglalkozni.

A férfiakat meg felejtsd el barátként, kezdj el nőkkel beszélgetni, mert ez így nagyon nem okés.

2011. dec. 14. 09:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
79%
Anyaként természetes, hogy úgy viselkedsz, mint édesanyád annak idején(Isten nyugosztalja!)mert az ő nevelési szokásait tanultad meg, nem is tehetsz másképp. A gond tulajdonképpen abban van, hogy a nőiességedet nem tudod kellőképpen megélni, de ez sem a te hibád, legfeljebb annyiban, hogy gyengécske partnert választottál, aki mellett nem tud kibontakozni a női oldalad. Vannak feminin tulajdonságai a férjednek és te ellensúlyozni próbálod?Vagy így mutatod meg neki, hogy milyen egy igazi férfi? Tükrei vagyunk egymásnak, erről(is) szólnak a kapcsolataink.
2011. dec. 14. 09:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 A kérdező kommentje:
Dehogy hagyom abba a boxolást basszus:) Évekóta csinálom versenyszerűen és imádom.A szakmám meg testépítő-edző.Majd feladom már az egész életemet, mindent amit szeretek!Az a cél, hogy lelkileg rendbetegyem magam, nem az, h még vegyek is el magamtól olyan dolgokat amiket szeretek.Főleg h a sporttal soha nem volt baj, akkor is fiús sportokat űztem míg ezek a rendmániás és egyéb dolgaim nem voltak.Vagy gondolod az segít ha valami nőies sportot űzök amitől rosszul vagyok?
2011. dec. 14. 09:25
 4/11 A kérdező kommentje:
Második:igazad van,sajnos a férjem nem a legférfiasabb ember:S Néha már úgy érzem át kell vállalnom a szerepét.Sajnos őt is elég rosszul nevelték, így úgy érzem nekem kell helyette is helytállnom.Nagyon rátapintottál a lényegre, nekem ez eszembe se jutott.
2011. dec. 14. 09:27
 5/11 A kérdező kommentje:
Első:viszont a társastánc jól hangzik,ha lenne mellettem egy igazi férfi.A férjemet erre sosem tudnám rávenni.Az az egyetlen nőies dolog,ami tetszik, de a sportjaimat nem akarom abbahagyni, hisz a gyerekeimen kívül a legnagyobb örömmel ezek töltenek el.Bocs az előbbi kirohanásomért, de ez is azt bizonyítja mennyire nem bírom a gondolatot sem elviselni, hogy abbahagyjam ezeket a sportokat (bár nem is ez a cél) és hogy nőkkel barátkozzak.Rosszul érzem magam köztük, kívülállónak, nem tudok velük beszélgetni, alig várom, h szabaduljak.Férfitársaságban nőttem fel, velük bármiről felszabadultan tudok beszélgetni.Tanulok is, dolgozok is, gyerekeim is vannak, foglalkozok is velük de a háztartásban is mindig tökéletes rend van, rosszul érzem magam ha csak egy pohár is van a mosogatóban.Ha ilyen könnyű lenne hagyni a fenébe az egészet akkor nem itt nyekeregnék.De belebetegszek ha nincs itthon tökéletes rend, ha nem csinálhatom amit szeretek és ha nők közt vagyok.A pszichológus jó ötlet, csak nincs rá keret:S
2011. dec. 14. 09:35
 6/11 anonim ***** válasza:
No de!No de! A férjed is a tiedhez hasonló problémával küszködhet. Mert a férfi oldala fejlődéséhez egy nőcikés nő kellene, nem egy magadfajta amazon:) Aki mellett igazi férfinak érezné magát(erősnek, gyámolítónak, védelmezőnek). Mivel tebenned túltengenek a férfias tulajdonságok, neki kényelmesebb megmaradni a te irányításod alatt.(otthon is mindig így lehetett, anyu viselte a nadrágot és mindenben az ő akarata érvényesült. Éppen, mint nálatok.)Nincs ezzel túl nagy gond, ha kölcsönösen kiegészítitek egymást, és nincsenek nagy hiányérzetek. Fiatalok vagytok még, mert ennek csak bizonyos korig van jelentősége. Később majd te meglágyulsz, ő meg megkeményedik. TE majd érzékenyebb leszel, ő pedig macsósabb.
2011. dec. 14. 09:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 A kérdező kommentje:
Lehet igazad van, de belőlem nem ő hozta ezt ki, mindig ilyen voltam, a családjában viszont anyuka visszahúzódó, apja meg "ki ha ő nem" és mindenkinek kuss van.
2011. dec. 14. 09:59
 8/11 anonim ***** válasza:
Az nem baj, hogy te mindig ilyen voltál, arra keresd a választ, hogy miért és mikor kezdett ez téged zavarni? Mert, hogy én az én koromban már tudom, hogy milyen vagyok egyúttal azt is tudom, hogy ilyen maradok halálom napjáig, és ez engem megnyugtat. Azt javasolnám, hogy légy egy kicsit engedékenyebb magaddal, ne akarj mindig mindenben 100 százalékos lenni. Egy kis lazaságtól még nem leszel gyenge.
2011. dec. 14. 10:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 A kérdező kommentje:
28 éves vagyok.Kb 21 éves koromtól vagyok ilyen.Viszont zavar egy ideje, kb 2 éve, mert a gyerekeimtől is ezt várom és sok rajtuk a nyomás az elvárásoknak, ezúttal a neveléssel is gondjaim lettek.Viszont mindig is nagyon szélsőséges és ellentmondásos ember voltam:( Pl vágyok rá, h egy határozott, erős férfi legyen mellettem aki irányít, stb de ha megkapnám nem tudnám elviselni.Borzasztó ez a kettősség.Nem jó ami van, de amire vágyok azt úgy érzem nem tudnám elviselni :(Tutira reménytelen helyzet:(
2011. dec. 14. 10:47
 10/11 anonim ***** válasza:
Ennyire saccoltam a korodat magam is, olyan harmincon innen kevéssel. Ismered a hétévente bekövetkező változást, ugye. Írod, hogy 21 éves korodban volt és most 28 vagy. Normális dolog ez. Tudod az életben semmi nem állandó, csak a változás. Ellentmondásos ugye. Persze, mint mi magunk. Most egy újabb változáson mégy át, és ez mindig fájdalmakkal, kétségekkel jár. Aki eddig két lábbal állt a földön, ennyi idősen kezd hajlani a romantikára. Már bebizonyítottad, hogy tudsz kemény lenni, ha kell, most majd azt kell bizonyítanod, hogy engedékeny is tudsz lenni. A neveléshez az is hozzá tartozik.
2011. dec. 14. 11:07
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!