A szorongásból tényleg nem lehet már soha kigyógyulni teljesen?
Szorongásom van, erős gyanakvás, félelem, mindíg elmélyedek hogy "mi van ha tényleg...." és félek. Próbálom elterelni a figyelmemet, de nem tudok teljesen kibontakozni emiatt. Szociális fóbiám is van, állandóan a legrosszabbakra gondolok (nem tehetek róla) hogy az fog bekövetkezni stb.....
Tényleg igaz hogy aki egyszer szorongásos lesz, annak már nincs kiút teljesen ebből az alattomos rossz betegségből?:'(
Szedtem eleinte gyógyszert amit a pszichiáter írt fel. Akkor lecsillapodott...de újra előtört....már uigyan nem járok pszichológushoz (jelenleg meg sem tudnám tenni), de egy fontos kérdés:
AZ EMBER SAJÁT MAGA, VAGYIS ÖNMAGÁTÓL KÉPES TELJES EGÉSZÉBEN LEGYŐZNI A SZORONGÁST?
Vagy már gyógyszerekkel sem lehet teljesen soha megszüntetni?:(
Remélem még van remény....
Teljesen ki lehet gyógyulni.
Felfogás változás kell.
Józanul kell mérlegelni a dolgokat, és nem szabad olyanokkal foglalkozni, filozofálni, amin úgysem tudsz változtatni. Azon változtass, ami csak rajtad múlik, és ott lesz is eredmény.
Persze tudni kéne, hogy mi a kiváltó ok.
Javasolnám Szendi Gábor Pánik: Tények és tévhitek c. könyvét
nem csak a pánikbetegségről, hanem általában a szorongásos betegségekről is van szó benne
Az én édesanyám hasonló tünetekkel volt beteg még az átkos korban, amikor azt sem tudták, mi fán terem a depresszió és a stressz, egyszerűen csak hisztisnek nevezték, és lenézték az ilyen embereket.
A tünetek először "enyhék" voltak: Idegesség érzés, kéz és láb remegés, félelem egy csomó dologtól. Majd jöttek az egyre erősödő testi tünetek: kezek és lábak állandó zsibbadása, mellkasi nyomás érzés, ájulás közeli állapot, stb.
És a végén beütött a krach: már mindentől félt. Nem mert kimenni az utcára, irtózott az emberektől, félt tőlük. le volt húzva a redőny, és gubbasztott az ágyon, attól rettegve, hogy esetleg valamelyik családtagja belép majd. Én akkor voltam kisgyerek.
Amikor a kórházban egyértelműen megállapították, hogy testi-szervi problémája nincsen, elkezdték nyugtatózni, de azt sem bírta. Végül 4 év szenvedés után találkozott egy orvossal, aki megfogta a vállát,a szemébe nézett, és azt mondta: "Nincs olyan gyógyszer a világon, ami ebből a betegségből kigyógyítaná, és olyan orvos sem létezik. Enyhíteni tudjuk a tüneteket, de higgye el, hogy Önt teljesen meggyógyítani csak ÖN tudja, senki más! Álljon a sarkára! Tudom, hogy fél, de menjen ki az emberek közé! Nem teheti meg magával és a családjával, hogy elhagyja magát. Nem ez a hivatalos orvosi álláspontom, és azt is tudom, hogy ez szörnyű betegség, és Ön nem tehet róla. De meggyógyulni csak akkor fog teljesen, ha az elméjét irányítani fogja, és szembemegy a betegséggel."
Így történt, hogy a tömeg-, és ember iszonyos anyám egy ismerőse boltjában helyezkedett el egyik pillanatról a másikra. Szörnyű napok következtek, leizzadva, zihálva, teljesen kimerülten ért haza, és nagyon sokszor sírt a fájdalomtól az üzlet raktárában. Két hónap sem kellett hozzá, és hátrahagyott minden félelmét. Most 63 éves, és köszöni szépen, egészségesebb, mint valaha. A Bibliából tanít egyszerre több száz fős társaságokat, és előadásokat tart.
Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!