Apukám 3 hete idős otthonban van. Nagyon haragszik rám, engem okol. Meg fog valaha békélni? Bőv lent

Most komolyan, milyen hülyegyerekek pontozgatnak itt? Már elnézést... A normális válasz 0%, az első baromság meg egyre feljebb repked?

Mindenki szereti az apját, a kérdező láthatólag nagyon is, mivel aggódik érte.

De 2 kisgyermek mellé NEM LEHET egy ön- és közveszélyes embert odaköltöztetni, mert sajnos az apuka már az.

Ha valami kattan nála, bármit megtehet, nem lehet előre kiszámítani (és most nem arra gondolok hogy a nagykéssel legyilkolja a családot, hanem felrobbantja a tűzhelyet, vagy oda is beenged valakit).

Valószínű nem is bírná elviselni a gyerekeket.

Kedves kérdező, hidd el, a legjobb dolgot tetted apukád érdekében. Persze, nem tetszik neki a dolog, korlátozva érzi magát. De jobb kezekben van mintha egyedül lenne, és nyugodtabb környezetben, mint két pici gyermek mellett.

A leírtak alapján szerintem így hoztál felelős döntést, így mindenkinek jó, két kisgyermek mellett egy idős gondozása emberfeletti munka.

Az én nagyszüleim már 90 körül vannak lassan, és mi az otthoni gondozást választottuk, de ezt lehetővé teszi a ház kialakítása (saját, elkülönített kis részük van), a munkaidő beosztásunk is lehetővé teszi és nálunk jelenleg nincs kisgyermek. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, egyszerűen lehetetlen.

Látogasd gyakran, és minden rendben lesz.

Nézd, ez még mindig sokkal jobb megoldás, mint az én kedves családom a nagyanyámmal, aki totál beszámíthatatlan, de senki nem foglalkozik vele, csak sápítoznak, hogy nem fürdik, szemetet gyűjt, tehát bűzlik nem gyengén, lop (pénzt, kaját), és hülyeségeket csinál, beszél...

Legalább megpróbáltál apádnak emberi körülményeket biztosítani, hát ha ezt nem tudja vagy akarja értékelni, mert ugye már nem oké az irányítóközpont, akkor azzal se használsz senkinek, hogy rágod magad rajta. Főleg a picik miatt nem kéne ezen túl sokat stresszelned.

Én már sokszor megkaptam, hogy gonosz vagyok, és önző meg lelketlen meg sok egyéb jelző, de az öregek akkor is terhére vannak a társadalomnak és a családnak. Nyilván azért gondolom így, mert nálunk aki nem halt meg fiatalon, az mind megbomlott idős korára...

jól cselekedtél. Dédnagyapám 96 éves, nagyanyámnak már 30 éve ráment arra, hogy 24 órában gondoskodik róla. Ha valahova egy napra kellene menni, nem tud, otthonba nem adja, ápoló nincs, saját kórházi kezeléseit elhanyagolja.

Volt olyan, hogy rosszul lett, a rohammentő vitte el, és bent akarták tartani, mert meghalhat, de nem, ő saját felelősségére kiment, mert jaj mi lesz az apjával, intézni kell valamit, de nem mindegy mit, ápolót nem tud, intézményben nincs hely, kórházba vagy felveszik vagy nem.

Volt olyan, hogy a szeme kezelését hanyagolta el, holott értelmesen megmondta neki az orvos, hogy meg fog vakulni, ha így folytatja, de hát nem feküdhet be egy hétre, mi lesz az apjával?

A testvérei soha egy napra sem gondoskodtak volna róla, soha eszükbe sem jutott a tájára sem nézni, csak kántálják, hogy örüljön, mert megkapja a nyugdíját.

Hát persze, csak az élete rámegy. Mielőtt magához vette, már az előtt is naponta kétszer buszozott hozzá, mert képtelen volt ellátni magát.

Azóta meg ott van bebörtönözve, elutazni nem tud, távoli rokonokat meglátogatni nem tud.

Lehet, hogy az apja róla is gondoskodott, de azért nem 3