Hogy lehetne javítani a helyzeten? Nem indulatokat szeretnék kiváltani, megoldást keresek.

Ez elég durva! Nálunk is voltak hasonlók. Az agyamra ment állandóan.... Amikor szültem, átjött és ott lábatlankodott minden szombaton, mindenbe beleszólt. (Ilyenek, hogy minek etetem olyan gyakran azt a gyereket? - 2 óránként szoptattam, mert nagyon kevés volt a tejem, így csak keveset tudott egyszerre enni, 2 hetesen még fogyott, és ezt tanácsolta gyerekorvos, védőnő és az orvos édesanyám is) Állandóan el akart intézni mindent helyettünk, főleg ami a férjem dolga lett volna.... Már akkor üvölteni tudtam volna, ha indultunk hozzá....

Aztán elkönyveltem magamban, hogy sajnos ő beteg, és nem érti, hogy a fia már felnőtt, ezért úgy bánik vele, mint 5 éves korában. :S Nem könnyű, de így már sajnálom őt, és kevésbé vagyok dühös rá az ilyen húzásaikor... Illetve ez így volt egy jó ideig. Aztán sajnos a férjem meghalt, 27 évesen, teljesen váratlanul... akkor kiderült, hogy milyen ember az anyósom. Addig mézes-mázas hogy szeret engem, stb. Azóta engem hibáztat a férjem haláláért, idejött és nekem sajnáltatta magát, hogy most akkor neki így hogy lesz több unokája?! Meg miért vettem el tőle a gyermekét? A temetésről megegyezni egy rémálom volt. volt egy olyan pillanat, amikor kitalálta, hogy a hamvakat ő hazaviszi... persze sértődés lett, amikor megjegyeztem neki, hogy ehhez az én jóváhagyásom kellene. :-P

Azóta amikor jön az unokáját látogatni, mindig elsírja magát, hogy NEKI milyen rossz, elveszítette az élete értelmét, nincs már miért élnie. Komolyan, mintha ő veszítette volna el a szerelmét....

Én értem, hogy neki is veszteség, meg fájdalmas és tényleg rossz neki, de ki képes ilyenre, hogy az özvegynek panaszkodik??? Én sem panaszkodok neki, mert tudom, hogy szar neki is... Na mindegy.

Anyósokról ennyit.

Megértelek kérdező. Engem is idegesített. Olyan érzést kelt, mintha te nem tudnál elég jól gondoskodni a férjedről. Ha újra kezdhetném az anyósommal való kapcsolatot, biztos, hogy nem engednék meg neki ilyeneket... Udvariasan, de megmondanám neki. Ha a férjed szerint megsértődne, akkor meg az lenne a legjobb, ha ő mondaná meg neki. Kedvesen, de határozottan.

16:49: ledöbbentő amit írsz. Sajnálom a párod halálát.

Még hozzátennék annyit, hogy amellett a TE gyereked veszítette el az édesapját.

16:52

Köszönöm. Egyetértek. A legnagyobb vesztes a lányom. 9 hónaposan elveszíteni az apád elég kemény.... Ráadásul nem is fog emlékezni rá, fel sem fogja még tudatosan, hogy mi történt, csak érzi, hogy nagy baj van. Igyekszem megadni neki mindent és a szüleim is mellettünk állnak, nagyon sokat segítenek, de pótolni nem lehet a veszteséget.

Eléggé off, de mindegy.

Hirtelen szívhalál.

:(((