Miért jó egy ilyen dolgon lovagolni?

Férjem lánya tíz évvel fiatalabb nálam. Jó a viszonyunk, de a kora miatt pótgyerekként nem tudok tekinteni rá, inkább póthúg, barát kategória. Nekem annyi a lényeg, hogy jól kijövünk.

Múltkor szóba került a lány a munkahelyemen, amikor egy munkatársnőmmel beszélgettem. Elkezdte elég vehemensen részletezni, hogy én nem is lehetek a lány mostohaanyja és eszembe se jusson ilyen...

Egyrészt a magyar nyelv és szokásjog alapján annak számítok, mint ahogy a férjem anyja se a sógorom vagy az apám, hanem az anyósom. Másrészt ez soha nem merült fel, ahogy fentebb is írtam, a kora miatt se tudnék "mostohagyerekemként" gondolni rá. Keresztnéven szólítjuk egymást, kedveljük egymást, ennyi, nem ragozzuk túl.

Az említett kolleganő azóta is fel-felhozza, de egyszerűen nem értem, hogy miért. Nem találom a logikát az egészben. Milyen érdeke fűződhet hozzá, hogy ennyire lovagoljon a témán? Mi a jó neki ebben?