Kinek kell igazat adni ilyenkor?

Az én esetem úgy szólt, hogy egyik alkalommal mikor hazalátogattam ismét egy hatalmas kupi volt az egész ház, és kijöttem a sodromból és úgy gondoltam hogy most kimondom ami fáj: anya nem dolgozik, főállású családanya mióta én megszülettem. De mióta az eszem tudom a házunkban sose volt rend, a por kétujjnyi mindenhol, a szőnyeg színe már nem látszik a kosztól, a ruhák szanaszét, a konyhában az asztal teli morzsával, kaja-szeméttel, mosatlan edénnyel. Amíg el nem kerültem otthonról azt hittem ez a normális. Aztán kinyílt a szemem és a saját lakásomban már máshogy működtem. Anya viszont mindig siránkozik, hogy másoknál milyen szép a ház stb. A rendrakás nem pénz kérdése, azt ingyen is meg lehet csinálni és sokat dob a kinézeten. Rossz az időbeosztása, a napot kis dolgok elkomplikálásával tölti valamint azzal, hogy azon idegeskedik: mit főzzön. (és mégis általában egy nap egy kajálás mindig kimaradt mert nem találta ki mi legyen a kaja)

Nos, kiakadtam kicsit és kimondtam mi bánt, erre mindenki rám támadt hogy nem kellett volna elmondani, mert anyunak amúgyis fája feje és most megbántottam. persze mindenki ezt gondolja a környezetben, csak senki sem mondta meg neki...