Nem tudom hogyan mit kellene csinálnom? Kissé nonszensz, de párkapcsolati problémám van ami azt illeti nem értem a férfi logikát.

Szerintem elég tiszta a helyzet. Szerelmes beléd, de látja, hogy valójában nem illetek össze. Mivel szerelmes, megpróbálja ezeket a különbségeket elfogadni, együtt élni velük. De ez csak önámítás, ha nem illetek össze, akkor hosszú távon nem fogtok tudni boldog párt alkotni.

Átérzem a helyzetét, nagyjából ugyanezt élem át én is. Ha elolvasok egy jó könyvet, nem lehet megosztani vele, mert ő maximum képregényt meg Diablot és hasonlókat hajlandó elolvasni. Ha olyan filmet nézünk, ami nincs tele akcióval, látványos jelenetekkel, akkor unja. Ha nem szájbarágósan banális a sztorija, akkor nem érti.

És persze nem érti, mi a bajom ezzel, miért jobb, amit én ajánlok neki, mikor az unalmas.

Ez a helyzet egyikőtöknek sem jó. Neki azért nem, mert nem tudod követni az életében, neked azért nem, mert mindig zavarni fog, hogy úgy érzed, lenéz.

Két megoldása van a dolognak: vagy együtt maradtok egy olyan kapcsolatban, ami tisztán a háztartáson, az anyagiakon és esetleg a gyereknevelésen meg a szexen alapul, és a szellemi igényeiteket máshol, mással elégítitek ki, vagy hagyjátok a dolgot a fenébe, és kerestek megfelelő partnert.

Attól függ, melyikőtöknek mi a célja a párkapcsolattal, mit kerestek a másikban:

- lelki társat

- szellemi partnert

- a férfi gyengéd, odaadó, klasszikus nőt vagy

- a férfi önállóbb, függetlenebb, gyakorlatiasabb nőt

- a nő "hagyományos" maszkulin férfit (annak minden előnyével és hátrányával)

- a nő gyengédebb, lelkizősebb férfit, aki nem olyan gyakorlatias

- olyan társat, akivel hasonló az értékrend, neveltetés, célok

- olyan társat, aki más, mint ő, mert ettől izgalmas a kapcsolat (egy darabig)

stb.

Lehet ezt még boncolgatni, először saját magatoknak kell megfogalmazni, mi az a legfontosabb vonás, amit a partneretekben kerestek. Mindent nem nagyon lehet megtalálni egyetlen emberben, de ez így van jól, ezért van a szerelem-szeretet-tolerancia-alkalmazkodás :)Az alapdolgokból viszont nem érdemes engedni, abból csak megalkuvás, fásultság, elégedetlenség lesz.

Annyira nagyon akarod bizonyítani, hogy nem vagy buta, mint ahogy a párod állítja, hogy sikerült úgy megfogalmaznod a kérdést, és a kommentjeidet, hogy se füle, se farka.

A kérdést még egyszer elolvastam. Tudok olvasni, helyesen írni, szöveget értelmezni (és még sok egyéb mást is), nem tartom magam butának, vagy kevesebbnek az sokévi átlagtól, de ezt tényleg nem értem.