Csajok, hogy bírjátok elviselni az anyósotokat?

Én 8 éve ismerem az anyósomat, de szerencsére semmi bajom vele. Már. Mert a kapcsolatunk elején igencsak sokat "fikázott". A párom családjában mindenki nagy darab, 100 kg fölött vannak, nos én 45 kg! :) Ebből adódtak mindig a gondok, hogy én biztos nem eszem, nem is ismerem azt a szót, hogy étel stb... Annyira untam, hogy egy ideig nem mentem feléjük.

Így 8 évvel később, 25 évesen még mindig 45 kg vagyok (vagyis most 56, mert állapotos vagyok), de már nem téma senkinél. Néha még elejtik, hogy "hízhatnál" én meg reagálok: "ti meg fogyhatnátok"! Ennyi. Szerencsére most minden rendben, baba a pocakban, várják az unokát és jövőhéten együtt megyünk vásárolni.

Nekem már a kezdet kezdetén bemutatkozott a kedves anyós.Azt tudni kell, hogy a férjem már elvált volt, amikor megismerkedtünk és úgymond csupasz fenékkel jött el a volt feleségétől...de ez egy másik történet. Szóval, amikor eldöntöttük, hogy kiköltözik hozzám és kifizetjük a tesómat a ház rá eső feléből, a kedves anyós közölte velem, persze négyszemközt, hogy nagyon nem örül annak, hogy odaköltözik a fia, meg, hogy emiatt kell felvennie hitelt (itt jegyezném meg, hogy a hitelt ketten vettük fel, ketten is fizetjük, és mégis a teljes 50% a férjem nevére került, holott ezek alapján a 25%-a engem illetne, de persze ez eszébe sem jutott), mert ha mi szétmegyünk, akkor szegény gyerek megint mehet a híd alá, ráadásul nyakán marad egy hitel.

Amikor após meghalt, anyós miatt kellett tartani második hagyatéki tárgyalást, mert nem értett egyet a törvényes öröklési rend alapján a gyerekeinek jutó hagyatékkal, ő magának harcolt ki egy csomó úgymond apróságot.

A 3 gyerek örökölt földeket is, amiktől már régóta szerettek volna megszabadulni, mivel sem idejük, sem energiájuk nem volt művelni. Anyós állandóan egrecéroztatta őket, hogy egyikük menjen neki permetezni, a másikuk nyírja le a füvet, menjenek szüretelni, metszeni stb. Persze a leszedett gyümölcsöt ő adta el, a szőlőt is ö árulta stb. Végül nagy nehezen sikerült eladni az egyik ilyen földdarabot, ami ismétlem, a három gyerek nevén volt. Erre ő felhívta mindegyiket, hogy akkor kéri majd az eladásból a rá jutó 25%-ot.

4 hónapos a fiunk, eddig látta kb 3-szor. A kórházba is csak a negyedik napon jött be megnézni, bennt volt vagy 10 percet.

Tavaly házasodtunk össze a férjemmel. Erre anyós közölte, hogy előre szól, hogy ő nem fog adni semmit, mert ő már az előző házasságnál odaadta, amit a fiának szánt.

és még sorolhatnám...

Így külsőre nem rossz a viszony az anyóssal, sokat segít, sajnos anyám meg úgy tesz, mintha nem is élnénk, tehát jobb legalább ezzel az egy mamával jóba lenni.

Viszont a közelmúltban volt egy komoly vitánk a fiával, nagyon összezördültünk. Nekem nagyon rossz, hogy az sincs, akinek egy kicsit panaszkodjak, mert ugye az ember az anyjának mondja el a baját, kisírja magát és kész. Hát az én anyósom mikor látta, hogy baj van, egyből előjött a saját sérelmeivel, meg hogy NEKI mi nem tetszik, (persze énvelem kapcsolatos) és azért hozzáfűzte, hogy: én megértem azt, hogy neked nincs családod! pont azért kellene mindenben úgy viselkedned,ahogy MI (mármint Ő és a férjem) elvárjuk!

Nekem van családom csak kicsi, anyám is van, de pont a férjem miatt nem szól hozzánk. És én kiálltam a férjem mellett anyámmal szemben is. Ő nem tette ezt meg.

Na ezóta az eset óta úgy vagyok az anyóssal, hogy udvarias vagyok, kedves, de különösképpen nem engedem közel magamhoz, és én sem közeledem.

Hat en meg sosem talalkoztam anyosommal, mert egy masik kontinensen lakik, de eddig csak jo tapasztalataim vannak, mert meg igy latatlanban is csak pozitiv kep jott le rola: ha ir, mindig kettonknek cimzi a levelet, karira is kuldott ajit nekem is, ha beszel a parommal akkor mindig odahiv a telefonhoz par szora, hogy jol vagyok-e, meg szokta mondani, hogy orul neki hogy a fia ilyen rendes not talalt maganak es mar nem aggodik, hogy mi lesz vele :)

Mondjuk paromek 5 vannak tesok, de o allitolag az osszes gyerekkel es azok hazastarsaival ilyen...remelem, hogy ez majd eloben sem fog valtozni, ha vegre egyszer talalkozunk :)

Kedves kérdező!

Ha sótlan neki a főztöd sózza meg. Ha kevesli a munkádat közöld vele, hogy mégis keresel eleget és otthon is rend van! Mindent lehet udvariasan és finoman közölni. Nem vagy kötelező eltűrni, ha nagyon gáznak érzed a helyzetet!

Az én anyósom nagyon ingadozó hangulatú ember. Ha olyanja van beszól valamit, ha jó hangulatban van, akkor nagyon jól elvagyunk vele. Általában elvagyunk, de szerintem ez annak is köszönhető, hogy engedjük, hogy mélyen belelásson az életünkbe. Pl. nem tudja melyikünk mennyit keres, mikor hova megyünk. Így elkerüljük azt, hogy egy rosszabb pillanatában a fejünkhöz vágja, hogy szórjuk a pénzt. És ugyanígy van az élet többi területén is! Szépen lassan megszokta, hogy hiába kérdez nem kap konkrét választ. Hamarosan kisbabánk lesz és azt hiszem ebben a témában is ugyanezt az elvet fogjuk alkalmazni!

Persze elismerem, hogy nem minden anyós ilyen, de ha egy kis remény is van rá érdemes kipróbálni a taktikát! :)