Csajok, hogy bírjátok elviselni az anyósotokat?

Nekem semmi bajom nem volt az anyósommal, amíg meg nem szültem az unokáját... Azóta nagyon furcsa... szereti a fiamat, de semmi kérésünket nem vesz figyelembe (pl délután alszik a gyerek, ne akarja elvinni 3 napra, ne alvásidőbe kelljen rohanni, ne etesse meg egy ültő helyébe az 5. fogással is, hagyja kicsit játszani ne folyton ölelgesse, stb...)

Szóval azóta nem jövünk ki túl jól egymással:(

Az én helyzetem majdnem teljesen megegyezik a 3. válaszolóéval (adok is mindjárt neki egy pozitívat :-)). Mi is lassan 4 éve vagyunk együtt párommal (igaz, mi még nem vagyunk házasok), és még én sem ismerem a szüleit. Nem is akarom. Ő sem akarja, hogy megismerkedjek velük. Engem azért k.ur.váztak le, mert a szüleim nem tudtak nekem lakást venni. Ráadásul egy olyan nő (párom anyja), aki pénzért lerokkantnyugdíjaztatta magát (amúgy semmi baja nincs), és kb. 15 éve a férje tartja el. Egyszer bepöccentem és írtam neki egy levelet, ahova kb. 20-szor leírtam egymás alá azt a mondatot, hogy "Nem vagyok k.ur.va." És képzeljétek, még neki állt feljebb (merthogy nem írtam alá, most mégis mit írjak oda, ha nem ismerjük egymást? a teljes nevemet, mint valami hivatalos papírra, vagy mi?)

Na ez a dolog (a levélírás) jót tett nekem lelkileg, hogy megcsináltam. Párom egyébként tudott a dologról, együtt adtuk fel a levelet :-D, a címet is ő adta meg.

Páromnak volt egy lakása, aminek az árának egy részét ő, a másikat a szülei fizették (a saját részéért külföldön dolgozott nehéz fizikai munkát). Annyira felhúzta magát az eseten, hogy eladta a lakást, hogy a szülőknek visszaadja a pénzt. Igenám, de rajta volt a szülők nevén a haszonélvezet! Végül a "szülők" másfél millióval többet követeltek vissza a saját (!) gyereküktől, mint amennyit beleadtak, cserébe azért, hogy levetessék a lakásról a haszonélvezetet, mert különben nem lehetett volna eladni. Párom kifizette nekik a plusz másfél milliót, azóta irtózik a szüleitől (bár előtte sem volt túl jó kapcsolatuk, a gyerekkora egy rémálom volt, inkább le sem írom, mert csak elszomorodok rajta).

Nekem hihetetlen rossz volt, hogy meg sem akartak ismerni, egyből lek.ur.váztak, de mivel a párom mellettem állt, már nem érdekel. Párom meg nagyon örül, hogy megszabadult a haszonélvezetes lakástól, azóta függetlennek és szabadnak érzi magát (addig csak dróton rángatták, állandóan az orra alá dörgölték, pedig párom maga dolgozott meg a saját részéért, a szülők meg csak örökölték a rávaló pénzt, illetve após úgy tudom egy részét a munkahelyéről sikkasztotta - beszerző volt a drága egy nagy állami cégnél). Azóta vettünk saját lakást, igaz panelt és hitelre, de ez így sokkal többet ér nekünk, együtt dolgozunk érte, csak a mienk.

Szóval a kérdésre a válasz: nekem Hála a jó égnek sehogy nem kell elviselnem az "anyósomat", azt a szörnyeteget.

Anyósommal angolosan hűvös a viszonyunk. Az egész családja úgy csinál, mintha nem is lennék, nem élnénk együtt a párommal. Az elején bántott, hogy elköltözik a fiuk/öccsük és meg sem nézik, hová. Egy éve lakunk külön, azóta sem voltak itt.

És titkon neheztelnek rám, amiért már nem tudják rángatni a páromat füvet nyírni, szekrényt tologatni stb. Most főleg, mert a párom megmondta a nővérének, hogy eztán a közös ajándékokba sem szállunk be, nincs arra 5-10ezer forintunk kéthavonta.