Hogyan törődjek bele, hogy a férjem rossz apa?
Úgy gondolja azzal hogy mindent megteremt nekünk kimeríti a gyereknevelés fogalmát is. Amikor haza jön nem játszik velük (2 éves és 2 hónapos gyerekek) újságot olvas, tévét néz, max. a lábával ringatja a hordozót. Nyűg neki a fürdetés is. Látszik rajta hogy nem élvezi, egyszerűen nem neki való az apaszerep. Amikor csönd és nyugalom van, akkor szereti őket. Ellenben takarít, szívesen bevásárol bármikor és az anyagiakat is megteremti. Azt mondja nála rosszabbak is vannak.
Szerintem nincs az apaságra még megérve, de az a rossz,hogy már 37 éves,szóval lehet hogy már túlságosan is belekényelmesedett az eddigi életébe, és áldozat neki azt feladni(a mai napig néha-néha megemlíti hogy miről is kell lemondania,persze ezt mondania sem kell, mert érzem hogy önfeladás számára ez az apaszerep).
A második gyerkőcöt közösen akartuk ilyen kis korkülönbséggel(az első nem tervezett baba volt), sőt ő már a harmadikat tervezi, amiről szó sem lehet, és én magam sem értem miért akar még gyereket, amikor eggyel sem bírt. A picivel még ráadásul különösebben nem is kell foglalkozni,de már előre félek, mi lesz néhány hónap múlva.
Ezt én nem sejtettem, még mielőtt megszülettek volna.
Most akkor köteles vagyok ebbe a helyzetbe beletörődni??
válasza:Lehet csodálkozni,én megértem a kérdezőt."Otthoni semmittevés"? Két ilyen kicsi gyerek 100% embert kíván.Teljes fizikai, lelki lekötöttség, állandó készenlét.Nincs menekvés, nincs pihenőidő.Egy ember van, akitől segítséget remélhetne, és az a férje.De ő meg dolgozik, és lehet, hogy ő is úgy gondolja, hogy "otthoni semmittevés".
Két fáradt ember, csak egymásra számíthat.A férjed nem rossz apa,csak egyszerűen nem tud a picikkel mit kezdeni.Segít, amit tud. De jó hírem is van.Csak az első 2-3 év ilyen durva, aztán már könnyebb lesz.Tapasztalat, végigcsináltam.Kitartást, sok örömet kívánok a gyerkőcökhöz.Vigyázz nagyon a házasságodra, ne írd le a férjedet.
válasza:Nem olvastam el a kommenteket, így az eredeti kérdésre válaszolok.
Apának lenni talán nehezebb, mint anyának. Egy nő jó esetben az anyaságra készül gyerekkorától.
Egy nő a terhesség alatt lelkileg felkészül arra, hogy gyermeket neveljen. Egy férfi hiába látja a növekvő pocit, az ultrahangképet, a gyerek számára egy távoli, misztikus dolog.
Miután a gyerek megszületik, szinte 100%ban az anyára szorul. Így az anyának van ideje gyermeke személyiségét kiismerni, pár héten belül már szinte mindíg tudja miért sír, mit akar a csecsemő. Belénk van kódolva, a hormonjaink vezetnek minket.
De ne aggódj. Velünk (mi négyen voltunk lányok) apánk nem tudott mit kezdeni, amig nem voltunk önállóak. Amíg nem tudott minket kivinni focizni, homokozni, állatokat gondozni.
Attól félt a leginkább, hogy bajunk esik miatta. Félelme nem volt alaptalan. csecsemőkoromban eltörte a csillárt a fejemmel.
A férjem sem tudott mit kezdeni a lányunkkal. De most már együtt formabedobósoznak. Ő megmutatja, hova való, a lányunk meg bedobja.
Ő mondta nekem, hogy akkor fogta fel először, hogy ő az apja a lányunknak, mikor a lányunk másfél évesen eléfutott és azt sikogatta, hogy APPPPPPPAAAAAAAAA.
Nekik sem könnyű, hidd el.
Én ezeket a köröket lefutottam, amikre te készülsz, de hidd el, felesleges. Nem nagyon értik még.
Tavasszal küld ki őket focizni.
Hidd el, valahol a férjed is alig várja, hogy a tudását átadja a gyereknek.
U.i.: Az én férjem is alig várja. A 20 hós lányunknak barkácsszettet akar venni karácsonyra.
válasza:Kérdező, hagyd a férjedet. Valószínűleg, ha nagyobbak lesznek a kicsik, majd viszi őket focizni (ha legalább az egyik fiú, tutira veheted, hogy jól ellesz velük)!
Ha ugyanez megmarad és még le is szokik a házimunkáról, mire 7-8 évesek lesznek, már komolyan elgondolkozhatsz.
Most még ennyi telik tőle, szereti a gyerekeit, de valószínűleg nem tud velük mit kezdeni. Nyugodj meg, te sem első perctől tudtad valószínűleg, hogy a gyerkőcnek éppen fáj a hasa, vagy csak éhes! Majd belejön. :)
Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy ez a "nyűg" neki feszültségben és állandó türelmetlenségben mutatkozik meg, kiabál is rendszeresen a gyerekkel, ingerült vele ha bohóckodik, csibészkedik szegény, de szerencsére nem üti meg. Ha így halad attól félek inkább elvadítja magától majd a gyerekeket, nemhogy játszani akarnának vele.
De nyugodtan írjátok meg, ha ez is normális, és el kell fogadni így ahogy van, még ha sokszor a sírás is kerülget annyira sajnálom a fiunkat.
Ez még hozzátartozott az igazsághoz, hogy nem az a csendes, nyugodt férfi típus. Ja és a munkájába sem szakad meg, irodában dolgozik és 5-kor már itthon van.
Alapvetően szeretem Őt, nem lenne gond, ezt a "kis" problémát leszámítva.
És ő is tudja, hogy nem jó ez így, csak nem tudja hogy változtasson, főleg azon, hogy ne legyen olyan hirtelen ingerült a gyerekkel, már most túl nagyok az elvárási vele szemben. (De ez már egy másik kérdés is lehetett volna, mert azon túl, hogy nem szívesen foglalkozik vele, vagy csak igen rövid ideig, meglehetősen türelmetlen is, ha pl. összepiszkol valamit, nem mos kezet evés után, morzsázik a szobában, cipővel bemegy stb. stb.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!