Rossz hogy még most is elfogadnám azokat akik régen tetszettek?

Nem biztos, hogy elfogadnád, de álmodozni jó lehet.

Én is szoktam gondolni a régi emlékekre. De tudom, hogy nem akarnék velük kezdeni (főleg, hogy nem is láttam őket rég, nem tudom mivé változtak)

De visszagondolni jó rájuk és ha talizunk, örülök, és előjönnek a régi szép emlékek. Szerintem ezzel nincs gond.

Viszonzatlan szerelem = az ideálodba vagy szerelmes, hiszen szeretni csak azt lehet, akit ismersz, ha meg nem is voltatok együtt, nem ismerheted kivül-belül. Csak felruháztad olyan tulajdonságokkal, amiket beleláttál - és persze, hogy beleszerettél, hiszen tökéletes lett.

Ha összejönnél akár egyikkel is, rádöbbennél a szomorú valóságra, egyáltalán nem olyan, mint amilyennek hitted.

Tehát semmi rendkívüli nincs abban, hogy még most is álmodozol róluk, hiszen magáról az ideálodról álmodozol, persze, hogy el tudod képzelni még most is. Ők csak arcot adnak az ideálnak.

Ez nem rossz. A rossz az, ha ezt nem ismered fel, és túl sokáig ragaszkodsz a be nem teljesült szerelmekhez, és valódi kapcsolatod nem lesz, vagy ha lesz, arra gondolsz, hogy a be nem teljesült mennyivel jobb lenne.

a negyediknek meg a hetediknek totál igaza van (szokás szerint őket pontozták le a legjobban...) ami „lehetett volna”, az mindig szebb, mint ami van.

különben nem gáz egyáltalán, csak ha van barátod és ő nem elég jó és mellette álmodozol. ha nincs, akkor oké a dolog, majd ha les valakid, akkor elfelejted a régieket :)