Hogyan törődjek bele, hogy a férjem rossz apa?
Úgy gondolja azzal hogy mindent megteremt nekünk kimeríti a gyereknevelés fogalmát is. Amikor haza jön nem játszik velük (2 éves és 2 hónapos gyerekek) újságot olvas, tévét néz, max. a lábával ringatja a hordozót. Nyűg neki a fürdetés is. Látszik rajta hogy nem élvezi, egyszerűen nem neki való az apaszerep. Amikor csönd és nyugalom van, akkor szereti őket. Ellenben takarít, szívesen bevásárol bármikor és az anyagiakat is megteremti. Azt mondja nála rosszabbak is vannak.
Szerintem nincs az apaságra még megérve, de az a rossz,hogy már 37 éves,szóval lehet hogy már túlságosan is belekényelmesedett az eddigi életébe, és áldozat neki azt feladni(a mai napig néha-néha megemlíti hogy miről is kell lemondania,persze ezt mondania sem kell, mert érzem hogy önfeladás számára ez az apaszerep).
A második gyerkőcöt közösen akartuk ilyen kis korkülönbséggel(az első nem tervezett baba volt), sőt ő már a harmadikat tervezi, amiről szó sem lehet, és én magam sem értem miért akar még gyereket, amikor eggyel sem bírt. A picivel még ráadásul különösebben nem is kell foglalkozni,de már előre félek, mi lesz néhány hónap múlva.
Ezt én nem sejtettem, még mielőtt megszülettek volna.
Most akkor köteles vagyok ebbe a helyzetbe beletörődni??
Az teljesíthetetlen dolog, hogy az apa foglalkozzon is a gyerekeivel? Nem csak azért, mert a kérdezőnek segítség kell, hanem mert így lesz igazán jó kapcsolatuk egymással.
Az én apukám is jó apa volt, megteremtette az anyagi feltételeit annak, hogy normálisan felnevelhessenek. De soha nem beszélgetett velünk, húszéves elmúltam, amikor egyszer egy problémáját elmondta. Nem tudtam mit kezdeni vele. Talán lehetett volna másképp is.
Viszont az tény, hogy a gyerekek nagyon kicsik. Régen pl. úgy nevelték őket, hogy a fiúkat az apa nevelte, de csak 5 éves kora utántól. Gondolom mert előtte nem tudtak a férfiak mit kezdeni a gyerekekkel.
Nem lehet, hogy azért teszi meg, hogy ezzel levegye a válláról a felelősséget, miszerint ő elváráson felül teljesített a háztartásban, ne kelljen már a gyerekkel is foglalkozni.
Ha jól sejtem, a kérdező nem kérte, hogy csinálja ezeket meg, sőt inkább elmenne vásárolni, amíg a férje babázik.
Szerintem nem így van.
Sokkal inkább életszerűbb egy olyan elmélet, hogy úgy gondolja a gyerekek még kicsik, ezért az anyjuk jobban bír velük, épp ezért segít neki többet, hogy a gyerekeinek jobb legyen.
Az pedig baromság, hogy nem érett az apaságra.
Nem értem ennyi dolog után mit kellene még tennie.
Valahol sok férfi hasonló, ekkora gyerekekkel ők még nem érzik magukat helyükön. A különbség ott lehet, pl. nálunk is ez volt, de nem mondott olyanokat amit neked, és azért megcsinálta velük is a dolgokat, sőt segített nekem is boltba járni. A különbség ott van elrejtbe, hogy mi beszéltünk róla, ő beszélt nekem róla, hogy higgyem el lesz még másképp is fog többet lenni a gyerekekkel, ahogy nőnek és tudnak már játszani jobban. És így is lett.
Egyébként magamon azt észrevettem mikor ilyen kicsik voltak, hogy már magam sem tudtam a fáradtságtól, kialvatlanságtól örökös gyerekes dolgoktól, gondolatoktól mosolyogni. Ő sem, ő is fáradt volt beláttam. Volt, hogy elvártam volna, hogy ő vígan játszon velük, vígan fürdesse, aztán belegondoltam, hogy örüljek, hogy megteszi, és különben is ha magam sem tudom épp már tartani az örökös jókedvem, hogy a fenébe várjam el tőle.
Abban igaza van, hogy nála rosszabbak is vannak, ez a kijelentés is kicsit nehézkes, még ha igaz is. Nem a negatív irányba kelljen halljon, hanem fölfele.
Beszélgessetek, rendesen, nyugodtan, hogy ki mit vár el a másiktól, később hogyan gondolja stb. Esetleg ő maradjon a gyerekekkel míg te mégy a boltba, őrült nagy felüdülés tud ám lenni.
Beszélgetés vele az segíthet elsősorban. Viszont óvatosan kell ezt csinálni ne legyen vita belőle, ne érezze támadásnak a témát. Kérdezd meg mikor van kis pihitek, hogy majd ő milyet fog szeretni velük játszani, társasosat, vagy építőset, ő miket játszott kiskorában szóval óvatosan.
Nyugi lesz még ez jobb is, most már eléggé ki vagy fáradva, azért kicsit mélyebben látod a szitut,mint ami. Én is voltam, már tudom amit mondtak mások, hogy lesz még jobb is, ez igaz.
„A férje egy csomó mindent megcsinál helyette”
mármint azt, hogy újságot olvas meg tévét néz? vagy az, hogy kitakarít a saját házában?
én ismerek kisgyerekes apukákat, mindegyik odavan a gyerekért, nekem is fura, ha valakit ennyire nem érdekel. persze van olyan, aki tényleg akkor kedveli meg a gyereket, amikor már lehet értelmesen kommunikálni vele, lehet, hogy ő is ilyen.
Kedves kérdező!
Valószínűleg belezakkantál, az otthoni egész napos semmittevésbe.
Hihetetlen, hogy mindenbe bele tudsz kötni.
A párod, egy NORMÁLIS csajt érdemelne magának, nem egy ilyent mint zakkantat, aki csak a vérét szívja.
Szégyen, hogy ilyen kis hárpiák is vannak, mint te!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!