Az anyám elvesztette a bizalmamat!? (lent)

Nem bízom meg az anyámba, tett már eleget ezért, hogy így alakuljon. Így tehát nem mondok el neki semmit. Igazából nem is érdekli, hogy mi van velem vagy éppen hogy vagyok lelkileg. De ha valami tényleg nagyon szembetűnő már, még az is észreveszi hogy van valami gond velem, aki nem is ismer akkor ő is elkezd faggatózni, hogy mi van mondjam már el. De tudom, hogy nem azért kérdezi mert segíteni akar, hanem azért mert kíváncsi és mindenről tudni akar. Ilyen a természete, ha valamit nem tud konkrétan, akkor elkezd kombinálni... Elhiszem azt is, hogy rossz neki hogy kizárom az életemből, de volt pár húzása amivel elérte ezt. És amúgy sem szeretem megbeszélni vele a dolgokat, mert valahogy nem tudok olyan felszabadultan beszélni neki a gondjaimről... Meg kell fontolnom mit mondhatok el és mit nem.