Jogos az elkeseredésem? Vélemény?

Hát akkor ne legyél hitvány pulyka!!!! :D

Változtass!!!!

Elsosorban vallald a felelosseget. Ez a te eleted, te iranyitod, te hozod a donteseket, te rontasz el dolgokat es a lehetoseg is a te kezedben van, hogy megjavits dolgokat.

Ne probald anyukadra es a sanyaru sorsodra kenni a felelosseget, mert minden rajtad mulik. Tudom ezt eloszor nehez elfogadni, de abban a pillanatban, hogy felismered/felfogod a tenyt, hogy a te eletednek te vagy a fonoke, hidd el minden megvaltozik korulotted.

Ui: az egeszsegednek (betegsegnek) is (reszben) te vagy az okozoja. Nem oroklott genetikai betegsegekre gondolok, hanem az olyan dolgokra, amiket mozgassal es egeszseges etkezessel el lehet kerulni, meg lehet gyogyitani.

Arról mit olvastál, milyen lesz egy nő, ha az apja neveli?

Én is gyenge vagyok egészségügyileg. Szedj vitamint! Edz! Biciklizz.

A jellemhibáidat ne indokold sanyarú sorsoddal.

Az emberi kapcsolatokban azt kapsz amit adsz!

Úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak!

Marhaság. Olyan volt a gyerekkorod, amilyen - megváltoztatni nem tudod. De MOST, felnőttként, a jelenedet és a jövődet igen. Rajtad múlik, milyenné válsz.

Őszintén mondom, hogy mindig megvetettem azokat az embereket, akik a gyerekkoruk körülményeire hivatkozva váltak pl. alkoholistává. "Óóóóóó, az én anyám alkolista volt, és EMIATT lettem alkoholista én is..." vagy pedig "óóóóó, engem is agyonvertek gyerekkoromban, hát én is agyon verem az én kölkömet..." Egy nagy frászt. Aki FELNŐTTKÉNT hárítja a saját cselekedeteinek az okát - ő maga - annak elsősorban pszichológusra van szüksége, mert nem képes átlépni a múltján.

Felnőtt vagy! Rajtad múlik, milyen vagy, milyenné akarsz válni, milyenné FOGSZ válni.

Az emberek jelleme jörészt gyerekként ég be.Nagyon nemm mindegy milyen mintákat lát a szűk környezetében a tanáraitól,a szüleitől.Kamaszkorban már tudatosul benne mit tart ideálisnak és mitől kiván elhatárolódni.De aztán még változik.

A jó apaminta egy kialakuló kamasznak létszügséglet.

Lehet kritizálni a szülöket is és szokszor jogosan,de nem szabad elfeledni azt ,hogy az életben a szüleid a legfőbb támaszod.Legalábbis annak kellene lenniük.

Aztán ahogy múlik az idő elfogadja a kritizált feltételeket is és megpróbál az embereke hasznos tagja lenni a közösségnek és azon külszködik,hogy minnél többet biztositson a szük családjának.

Az elkeredésnek nincs sok értelme.A problémák azért vannak ,hogy megoldjuk őket.Az ember olyan ,hogy megfigyel dolgokat, amik alapján tervet készit és kellő önuralommal odafigyeléssel és szorgalommal végrehatja.Attol vagyunk emberek ,hogy tudjuk ezeket a dolgokat és tudunk magunknak parancsolni.