Hogy tudtátok elviselni, szeretteitek, szüleitek, apukátok halálát?

Én a hobbimnak kezdtem el élni: rengeteget olvastam, írtam, rajzoltam, barátnőmmel lógtam. Talán neked is van valami, ami lekötne. Ha esetleg még iskolás vagy, akkor pályaválasztásnak is jól jöhet, ha valami megmozgatja a fantáziád!

7 éve halt meg nekem anyukám.

Szia!

Fogadd őszinte részvétem!!

Elhiszem, hogy nagyon nehéz és hogy nem tudod felfogni, ami történt:-( Nekem lassan 5 hónapja lesz, hogy meghalt az Édesanyám és én sem igazán tudom elhinni, hogy mi történt! A mai napig azt várom, hogy egy nap csörög a telefonom: tévedés történt... Mindig ezt várom. ...vagy azt, hogy belép az ajtón! Ott voltam a temetésén, de ennek ellenére is csak a kifogásokat keresem, hogy talán tévedés. Nem akarom, nem tudom elhinni! Talán kezdek begolyózni, de már az is megfordult a fejemben, hogy csak álom ez az egész.

Írod, hogy 1 hónapja történt. Mindenkinél más-más idő, amikor felfogja. Én 4 hónapon keresztül "sokkos" voltam! Egyszerűen képtelen voltam érzelmekre, vagy elhinni, ami történt. Kb. 1 hónapja "robbantam", ennek ellenére még mindig kifogásokat keresek. Talán kezdek begolyózni, vagy nem tudom, de még mindig hazavárom! Néha érezni vélem, hogy megérint! Néha olyan érzésem van, mintha valaki a vállamhoz érne. Talán csak a fájdalom és a hiány érezteti, ezt nem tudom, de nagyon nehéz...

Nagyon sok erőt kívánok!!!