Mit érez sok szülő amikor azt kéri a gyermekétől hogy szálljon be a rezsi költségekbe?

Miután lediplomáztam és elkezdem dolgozni, nekem a szüleim kérték a hozzájárulást a számlákhoz (havi 25 ezret). Három évvel később, mikor bejelentettem, hogy külön költözünk a barátnőmmel, anyám a kezembe nyomott egy borítékot, amiben majdnem egy millió forint volt. Kiderült, hogy apámmal titokban minden hónapba berakták a pénzem a bankba, hogy majd később jó legyen valamire. Egyből kisebb gond volt a lakás berendezése.

De ha nem így lett volna, akkor se zavart volna...

A mi családunkban az a természetes, hogy az egy fedél alatt élők közös kasszán vannak, és megosztoznak a munkán is.

Tehát a gyerek is kap a szülők pénzéből. Akkor fordítva miért olyan felháborító?!

Van, hogy felelősséget vállalok egy élőlényért, és mindezt úgy, hogy élete végéig fedezem a tartási költségeit. Ez a kutyám.

A gyereknevelés legfőbb célja, hogy önálló életre képes, önmagát ellátni tudó felnőtt legyen. Ennek bizony szerves része, hogy a rá eső költségeket ki tudja gazdálkodni.

Mit érez a szülő, mikor elkéri a rezsit? Hogy szoros a nadrágszíj, jönnek a számlák, gyűlnek a csekkek, és jó lenne kicsit végre fellélegezni, kicsit könnyebben élni. Mondjuk többet költeni a KÖZÖS otthonra, a KÖZÖS étkezésekre, a KÖZÖS programokra, nem számolgatni napról napra, hogy minden ki legyen fizetve, és jusson is étel az asztalra.

Azért igen-igen kevés az a család, ahol vállalni tudják, hogy a végtelenségig eltartják a felnőtt családtagokat.

Én olyat ismerek, aki hasonlóképp gondolkodik, mint a kérdező. Szépen elment egy céghez, elvállat egy munkát 60 ezerért, mondván, az is több, mint a semmi, kezdő ne válogasson. Ezt a havi 60-at szépen el is tapsolta, mert vett ruhát, cipőt, járt bulizni, és szorgosan félretett egy tízezrest. Mikor a szülei "beleszóltak, mire költi a fizetését", megsértődött. Holott arra kérték, ne herdálja el bulizásra, hanem tegyen félre.

De ő most fiatal, ki kell élnie magát, stb.

Három éven belül elszakadt a cérna. Annyi pénze volt a csajnak, hogy kivegyen egy albérletet.

Persze a vidám hedonizmus véget ért, és most igencsak érzi, hogy a zsebpénz keresésre megfelelő állása az éhenhaláshoz se lesz elég, mert nem keres eleget. A szabadidejét most nem bulizással, hanem árufeltöltéssel tölti.

Sokan kihasználják azt, hogy nem kell hazaadni semmit sem.

Sokan meg hazaadják, és később meglepődnek, hogy anyu és apu nem tapsolta el, hanem betette egy számlára egy részét, ő meg megtanulta beosztani a fizetését.

Nekem eszem megáll, mikor felnőtt emberek arra hivatkozva, hogy most is annyiba kerülnek, mint 16 évesen, elvárják, hogy eltartsák őket a szüleik.

Ezzel az erővel lehet ezt mondani 40 évesen is, hisz még mindig nem kerül többe.

Közben elveszik a motiváció, hogy önálló életet kezdjen, lakást találjon, stb.

Marad az élősködés.

Szegény szülők...

Kedves kérdező sajnállak, de a szüleidnek jó szándékúan sikerült félrenevelniük téged.

Gyakori hiba, hogy azt hitték, hogy ezzel segítenek neked, de morálisan rossz példát mutattak.

A félre tett pénz néhány évig táplálhat a morális érték egy életen át hasznodra lett volna.

Én nem születtem egy gazdag családba, így meg kellett tanulnom a pénz értékét. Sokat gondolkodtam rajta, h mit csinálnék, ha jó módban élnék, mint szülő. Annyira, h a gyerekemtől nem kéne elvárnom, h fizessen. Végül arra jutotta, h ebben az esetben nem tanulná meg azt, amit nekem kellett.

Így is elkérném tőle a pénzt, de amit ő nem tudna, nem tenném bele a közösbe, hanem külön számlát nyitnék neki. Ha eljön az idő, h kirepül v megházasodik, akkor pedig ott lenne a pénz, h arra költse amire neki kell.

Ha van saját keresete az illetőnek, és még a szüleivel él, akkor ez miért lenne furcsa?! Felnőtt, dolgozó ember, aki ugyanannyit (vagy még többet is) keres, mint a szülei, és ugyanannyit fogyaszt is.

Más kérdés, h nekem személy szerint baromi égő lenne úgy élni, h ugyan dolgozom, van pénzem, de a szüleim eltartanak.

Más kérdés, mikor a szülők jófejek akarnak lenni, és nem kérnek ilyesmit, mondván, h inkább gyűjtögessen, h minél hamarabb összejöjjön pl. a saját lakásra.

"Én és a szüleim is rendkívül utáljuk az ilyen szülőket."

Na hát egy nagyon értelmes család lehettek. Lehet megvannak szorulva és azért kérik, vagy esetleg látják, hogy link a gyerek és szeretnék ha végre felelősséget érezne. De az, hogy ti utáljátok őket? Én meg utálom azokat, akik utálnak olyan embereket és ítélkeznek róluk, akiknek bele se látnak az életükbe.

Tökéletesen egyetértek a 31/37 válaszadóval,ez egy jó model.

Nem tudom,"kérdező" kereső vagy -e,mert ha igen és ingyen megkapsz mindent a szüleidtől,akkor mire költöd a pénzed?Mert ha gyűjtöd akkor minden OKÉ!

és mit képzel a kölyök, majd etetni, ruházni fogja a szülő, meg fizeti a rezsit élete végéig, még akkor is, ha esetleg anyuci-apuci gyakorlatilag éhezni kényszerül, csak a büdös kölök magára költhesse az egész fizetését?

és merőben irigyellek, hogy olyan jó anyagi körülmények közt éltek, hogy a szüleid megengedhetik maguknak, hogy eltartsanak