Érzelmileg bántalmazó anya. Ebben a helyzetben mik a lehetőségek, veszélyek?
Egy korábbi kérdésem kapcsán - hogy elkülönüljön egymástól a két téma - teszem fel a mostanit.
Előző kérdés: http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..
Mivel innentől engem is érint, érinteni fog a helyzet, szeretném végigzongorázni a lehetőségeket.
A helyzet a következő: a lánnyal jó a viszonyom, egy esetleges összeköltözésnél is maximum azon lehetne vita, hogy éppen ki mosogasson, ennél komolyabb nézetkülönbséget nem tartok valószínűnek, így az ő személyét érintően nincs semmilyen kifogásom, no meg a férjem lányáról van szó.
Férjem most kétóránként új "ötlettel" áll elő, én már csak kapkodom a fejem.
Egyrészt arra hivatkozik, hogy hiába tartja ő is szemétnek az exnejét, gondoljak bele, milyen trauma egy szülőnek, ha az egy szem gyerekét elszakítják tőle.
A lány pontos álláspontját nem ismerem, mert az apjával kettesben szokták ezt megbeszélni, ő kérte, hogy külön költözhessen az anyjától.
A férjem elsőként azt javasolta, hogy lassanként költözzön majd át (messze van, még nincs eladva a jelenlegi ingatlan és meg kell találni az újat, tehát időben még le vagyunk maradva), szépen hordja át a cuccait, így neki és az anyjának se lesz akkora trauma.
Igenám, de mi van, ha anyuka fél évvel később kattan be, amikor leesik neki, hogy többet van nálunk a lány, mint nála? Úgy érzem, mintha nagyon lassan lenne lehúzva ragtapasz, nem egy gyors mozdulattal.
Állítólag a lány se utálja zsigerből az anyját, azért kötődik hozzá, és nem szeretné a férjem, hogy sérüljön. Kicsit Stockholm-szindróma szagú ez nekem, de nem tisztem a lány helyett eldönteni, hogy mit érez, neki az anyja, nekem egy kellemetlen idegen, tehát elfogult is lehetek ezügyben.
Továbbá ott van az a helyzet, hogy újabban pánikrohamok jönnek ki a lányon. Legutóbb az egyik tanárja hívta fel a telefonjáról a férjemet, hogy mentőt akartak hívni hozzá, de ragaszkodott az apjához. Mivel a férjem nem vette fel elsőre a telefont, a tanár javasolta, hogy felhívja az anyját. A lány mondta, hogy akkor inkább mentőt hívjanak hozzá.
Most úgy néz ki, hogy a pszichiáter, aki megvizsgálta, nem akarja gyógyszerrel tömni, ezért javasoltam a férjemnek, hogy szánjon rá pénzt és heti egyszer járjon a dokihoz a lánya, beszélgetni.
A férjem azt is döbbenten mondta, hogy amikor odaért érte, remegett, izzadt, ájuldozott. Amíg az orvosig autóztak, látványosan megnyugodott a lány, az orvosnál már a vérnyomása is nagyon alacsony volt (alapból alacsony a vérnyomása, gondolom ekkor állt vissza az normál állapotra). Ebből is azt gondolom, hogy csupán a férjem jelenléte megnyugtatta.
Kapott két szem nyugtatót, hogy tartsa magánál és ha nagyon rosszul van, akkor vegye be, az orvosnál már nem engedte a férjem, hogy bevegye, lévén akkor nyugodt volt.
A kérdés az, hogy mi lenne a megfelelő módszer az "elválasztásra"? Azt már megfigyeltük, hogy anyuka szerelmi életétől függ az aktuális hangulata. Ha a pasijával összevesznek, akkor a lány issza a levét, ha jóban vannak, akkor se anyáskodik, de legalább keveset van otthon és "nincs képben".
A hölgyet, mivel irányomba is számos támadást intézett már, finoman szólva nem kedvelem, igyekszem nagy ívben elkerülni. Viszont tudom, hogy ha a "területemre" jönne, akkor simán ráhívnám a rendőrséget, neadjisten elveszteném a fejemet és egymásnak ugranánk. Ez utóbbit szeretném azzal elkerülni, hogy tartom a távolságot, ne legyen esélyem elveszteni a fejem.
Bonyolult a történet... Ha elsősorban a lány, másodsorban az én érdekeimet nézzük, mi lenne a legjobb megoldás?
A munka nem tudom mennyire jó ötlet, mert szakmával egybekötött érettségije lesz. Évvesztes is, illetve volt egy nulladik éve. Emiatt jövőre érettségizik, majd utána egy év a szakma. Érettségi előtt nem merném ilyenre "bujtogatni" se őt, se a férjemet, mert kicsit lusta a tanulásban és a munka mellett szerintem még rosszabbul teljesítene, onnantól meg lőttek a felsőoktatásnak.
A férjem is huszonévesen érettségizett, most 40 évesen jár felsőoktatásba. A lánya nem tervezett gyerek volt, becsúszott, ő az anyával se akart együtt maradni, így ilyen szempontból kényszerházasság volt. 15 év után dobta be végleg a törölközőt és váltak el.
Szerintem fél tőle, hogy az várna a lányára, amin ő ment keresztül, ezért is figyel kiemelten az iskolai eredményeire. Ha rosszul áll valamiből, akkor leülteti és gyakorol vele, kikérdezi, zsebpénzt von meg, amíg nem javít a lány. Néhány naponta ránéz az e-naplóra, tartja a kapcsolatot a tanárokkal és ha panasz van a lányra, akkor leül vele és beszélgetnek, tanulnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!