Érzelmileg bántalmazó anya. Ebben a helyzetben mik a lehetőségek, veszélyek?
Egy korábbi kérdésem kapcsán - hogy elkülönüljön egymástól a két téma - teszem fel a mostanit.
Előző kérdés: http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..
Mivel innentől engem is érint, érinteni fog a helyzet, szeretném végigzongorázni a lehetőségeket.
A helyzet a következő: a lánnyal jó a viszonyom, egy esetleges összeköltözésnél is maximum azon lehetne vita, hogy éppen ki mosogasson, ennél komolyabb nézetkülönbséget nem tartok valószínűnek, így az ő személyét érintően nincs semmilyen kifogásom, no meg a férjem lányáról van szó.
Férjem most kétóránként új "ötlettel" áll elő, én már csak kapkodom a fejem.
Egyrészt arra hivatkozik, hogy hiába tartja ő is szemétnek az exnejét, gondoljak bele, milyen trauma egy szülőnek, ha az egy szem gyerekét elszakítják tőle.
A lány pontos álláspontját nem ismerem, mert az apjával kettesben szokták ezt megbeszélni, ő kérte, hogy külön költözhessen az anyjától.
A férjem elsőként azt javasolta, hogy lassanként költözzön majd át (messze van, még nincs eladva a jelenlegi ingatlan és meg kell találni az újat, tehát időben még le vagyunk maradva), szépen hordja át a cuccait, így neki és az anyjának se lesz akkora trauma.
Igenám, de mi van, ha anyuka fél évvel később kattan be, amikor leesik neki, hogy többet van nálunk a lány, mint nála? Úgy érzem, mintha nagyon lassan lenne lehúzva ragtapasz, nem egy gyors mozdulattal.
Állítólag a lány se utálja zsigerből az anyját, azért kötődik hozzá, és nem szeretné a férjem, hogy sérüljön. Kicsit Stockholm-szindróma szagú ez nekem, de nem tisztem a lány helyett eldönteni, hogy mit érez, neki az anyja, nekem egy kellemetlen idegen, tehát elfogult is lehetek ezügyben.
Továbbá ott van az a helyzet, hogy újabban pánikrohamok jönnek ki a lányon. Legutóbb az egyik tanárja hívta fel a telefonjáról a férjemet, hogy mentőt akartak hívni hozzá, de ragaszkodott az apjához. Mivel a férjem nem vette fel elsőre a telefont, a tanár javasolta, hogy felhívja az anyját. A lány mondta, hogy akkor inkább mentőt hívjanak hozzá.
Most úgy néz ki, hogy a pszichiáter, aki megvizsgálta, nem akarja gyógyszerrel tömni, ezért javasoltam a férjemnek, hogy szánjon rá pénzt és heti egyszer járjon a dokihoz a lánya, beszélgetni.
A férjem azt is döbbenten mondta, hogy amikor odaért érte, remegett, izzadt, ájuldozott. Amíg az orvosig autóztak, látványosan megnyugodott a lány, az orvosnál már a vérnyomása is nagyon alacsony volt (alapból alacsony a vérnyomása, gondolom ekkor állt vissza az normál állapotra). Ebből is azt gondolom, hogy csupán a férjem jelenléte megnyugtatta.
Kapott két szem nyugtatót, hogy tartsa magánál és ha nagyon rosszul van, akkor vegye be, az orvosnál már nem engedte a férjem, hogy bevegye, lévén akkor nyugodt volt.
A kérdés az, hogy mi lenne a megfelelő módszer az "elválasztásra"? Azt már megfigyeltük, hogy anyuka szerelmi életétől függ az aktuális hangulata. Ha a pasijával összevesznek, akkor a lány issza a levét, ha jóban vannak, akkor se anyáskodik, de legalább keveset van otthon és "nincs képben".
A hölgyet, mivel irányomba is számos támadást intézett már, finoman szólva nem kedvelem, igyekszem nagy ívben elkerülni. Viszont tudom, hogy ha a "területemre" jönne, akkor simán ráhívnám a rendőrséget, neadjisten elveszteném a fejemet és egymásnak ugranánk. Ez utóbbit szeretném azzal elkerülni, hogy tartom a távolságot, ne legyen esélyem elveszteni a fejem.
Bonyolult a történet... Ha elsősorban a lány, másodsorban az én érdekeimet nézzük, mi lenne a legjobb megoldás?
válasza:Én ezt az egészet nem értem így.
Van egy nagykorú lány, aki már felnőttként eldöntheti, hogy hol akar lakni.
Apuka, miért késlelteti a dolgot? Lehet, hogy a terror erős szó az anyukára?
Nem lehet, hogy a lány egyszerűen csak túlreagálja a dolgokat?
Nem lehet, hogy apuka ezt látja?
Nem lehet, hogy a pánikrohamok saját bűntudatából fakadnak, amiért az anyját rossznak állítja be?
/valljuk be, ha annyira rossz lenne neki ott, már rég nálatok lakna,akár a földön is/
Szerintem egyszerűen csak kijátszik nagykorúsága ellenére Titeket, kihasználva a lehetőséget. Ahol sérelem éri, onnan elmegy, a másiknak mindent összebeszél.
Szerintem a lányból apuka és anyuka közös felelősségére egy lelkibeteg fiatal felnőtt vált, aki nincs tisztába a tetteivel. Életképtelen lesz, ha nem segítséget.
Abból amit írsz, a megfogalmazásból, és az olvasottak mögötti érzésből nekem úgy tűnik, hogy veled se lehet könnyű. Te is adod a lány alá a lovat.
Ha adott esetben lezajlik a házvásárlás és a költözés, majd az anyuka odajönne balhézni, netán az iskolából elrángatná a lányt, akkor lehet rendőri segítséget kérni?
Vagy milyen lehetőségek vannak?
Ilyeneket már nem egyszer megtett, de akkor még fiatalkorú volt a lány és sok mindent nem tehettünk, nyeltük a békát.
válasza:Rád miért haragszik az ex? Nem tettél ezért semmit ugye? Nyilván csak Ő a hibás, Te meg mindent a lehető legjobban teszel ugye?
Azért ezt is célszerű lenne leírni, a tisztánlátás érdekében.
válasza:Persze, kérhettek majd rendőri segítséget. Egy másik embert szabadságában nem lehet korlátozni, nem lehet kényszerrel sehová sem vinni. A zaklatás bűncselekmény.
A házatokba nem mehet be, be sem kell engednetek. Ha erőszakkal bejön, ki kell hívni a rendőrséget. Ennyi.
De, ne haragudj, hogy ezt mondom, azt hiszem, ez nagyon nagy érzelmi terhet fog rakni a lányra. Nem tudom, lehetséges-e, de jobb lenne az édesanyának valahogy tálalni a dolgot, mert máskülönben a lány örökös feszültségben fog élni. Az meg nem túl jó. Le kéne négyesben ülnötök, és normálisan meg kellene beszélnetek ezt, hogy ne kelljen ilyenektől félni, meg rendőrséget hívogatni. Ha kell, hívjatok egy jogászt, vagy család jogi ügyvédet, esetleg egy 5., kívülálló félt, aki mondjuk elég erélyes, és esetleg le tudja hűteni a kedélyeket.
Nem adom a lány alá a lovat, szándékosan nem beszélgetek vele az anyjáról. Ha ő mondott valamit, akkor meghallgattam, de direkt nem véleményeztem, mert hiába nem kedvelem az anyját, neki mégis az anyja.
Korábban voltak olyan konkrét esetek, amikor az apjával volt (és velem), anyuka elkezdett telefonon ordítani a lánnyal, fenyegetőzni. Majd kocsiba vágta magát és megjelent a helyszínen, a lányt magával cibálva. A lány végig sírt és reszketett. Ilyen és hasonló esetek elég gyakran előfordultak.
Vagy a lány hazament délután, hogy a szakköréhez szükséges eszközöket elhozza otthonról, az anyja meg nem engedte be, mert éppen a pasijával kettesben voltak.
Dühkitörései vannak a hölgynek és nagyon agresszív. Nem fizikailag, verbálisan. A lány szerintem ettől fél, hogy a költözéssel olajat öntene a tűzre. Ezért mondtam a Stockholm szindrómát, hogy nem mer fellépni az anyja ellen, inkább lapít, hogy lenyugodjon és minél kevesebb konfliktus legyen.
A férjem nem részrehajló, ha jogos volt, akkor igenis le szokta teremteni a lányát. Szülőikre nem jár az anyja, a férjem jár oda és ha nem jókat hall, elő szokta venni a lányát.
Olyan is volt, hogy az anyjának volt valamiben igaza, akkor a férjem mondta, hogy az idegbeteg üvöltözős előadás móddal nem ért egyet, de tényszerűen nem a lányának van igaza.
Vagy amikor egyszer rám tépte a kocsiajtót az anyuka és 5 centire hadonászott az arcom előtt... nem tudtam eldönteni, hogy meg fog-e ütni, vagy sem, kővé meredtem és imádkoztam, hogy rángassa valaki ki az autóból, menekülni se tudtam.
Szóval nem hiszem, hogy túlreagálnánk, hogy milyen.
Tud normális is lenni, de ez a ritkább. Ha valamiért bekattan, akkor egy SS tiszt elbújhat mellette.
Zokniszörny: igen, pont ilyen aggályok merültek fel. Hogy nagy érzelmi megterhelés lesz neki és mi lesz az anyuka reakciója.
Előző válaszoló: nem, nem tettem semmit. Elváltak, a férjem ott hagyta a vagyon nagy részét a gyerekre tekintettel (nem véletlenül lakik nálam). A válás után ismerkedtünk meg, az exnek akkor már rég mással volt kapcsolata. Egyszerűen nem tetszik neki, hogy utána is van élete a férjemnek.
Neki próbálja tiltani, hogy velem találkozzon a lány, viszont a lány a férjemnek panaszkodik, hogy hetente új pasi lakik náluk és többségüket nem is kedveli.
válasza:Jonnek mar megint a megkeseredett ex valaszok.
A kerdes szempontjabol szerintem teljesen felesleges, hogy ki, mikor es miert hagyta el a masikat az elozo kapcsolatban. Nincs az az ok, amiert en a lanyomat ugy nevelnem, hogy el akarjon koltozni tolem!!! Ha az apjaval szetmennenk, az a mi dolgunk lenne, ettol meg nem zuditanam ra a gyerekre a keserusegemet, sot igyekeznek, hogy lelkileg megmaradjon benne az egyseg, es ez a paromra is igaz! Nekunk elsosorban o az elso, es nem a sajat bosszuvagyunk!!!!
Az en szuleim 11 eves koromban szetmentek. Igy utolag mar tudom, hogy apam nagyon szeretett felremenni es ez nem egyszer fordult elo. DE!!! A testveremmel soha egy rossz szot sem hallottunk anyatol, soha nem tiltott apatol, mindig azt mondta, hogy barmi is tortent, vagy tortenni fog, o az apank es mindig is az marad. Ami koztuk nem mukodott, az nem befolyasolhatja mi lelki fejlodesunket!
válasza:A lány már ott lakik, ahol akar (és persze, ahol szívesen fogadják).
A leírtak alapján az lenne a legjobb, ha azonnal hozzátok költözne.
Az anyjának ebbe már semmi beleszólása nincs, rendőröket már nem tud rátok küldeni. Ennyi idős lány akár egyedül is lakhatna már, vagy a barátjával, vagy akár össze is házasodhatna... Felnőtt ember, nem tud az anyja se mit tenni ez ellen!
Ha továbbra is zaklatni fog titeket a nő, akkor természetesen lehet akár feljelentést is tenni ellene.
válasza: válasza:09;35 vagyok!
A lenyeget kihagytam:
Nincs az az elfogadhato ok, amiert egy anya ilyeneket tesz a sajat gyermekevel!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!