Nagy teher van a lelkemen. Félek. Mit tegyek most, hogyan döntsek?

lassan betöltöm a 19et, lány vagyok.

Leérettségiztem, és kozmetikus szakmát tanulok már 3 hónapja. Az elején érdekelt, de aztán 1hónap után éreztem hogy valami nem stimmel, nem volt jó bejárni gyakorlatra sem. Mára ez odáig fajult hogy rájöttem: a szakmát nem érzem magaménak, kimondottan gyülölöm, már ennyi idő után, rosszul megy az elmélet, egyszerűen nem köt le, nem tudnék benne dolgozni és nemhiszem hogy menne bukdácsolás nélkül.

Az első dolog ami örömöt okozott az volt, hogy beneveztem az amatör sminkversenyre:) Szerdán lesz, a munkám egyedi, kreativ vagyok és a smink mindenkinek bejön.

Most érett meg bennem hogy váltani akarok, ott szeretném hagyni a kozmetikát és sminkesnek szeretnék tanulni, ez az álmom, ezt csinálnám szivvel-lélekkel.

Találtam is 1 sulit, egy neves sminkmester tanitana, persze fizetős.

Mindenki hülyének néz, hogy nem vagyok normális és ez csak hiszti. De aki ezt nem érzi az nemis érti mi van bennem most. Apám kifizetné a sulit, és mondta a mester hogy sok munkalehetőség van, segiteni is tud majd stb.

De anyám elhord minden hülyének, hogy biztos nem lesz melom, és az az én hibám lesz mert gyökér vagyok hogy ezt akarom. És az én felelősségem és ha munkanélküli leszek ők nem foglalkoznak velem.

El vagyok keseredve szivem szerint mennék! Otthagynám a kozmetikát és nekivágnék, ez egy 10hónapos képzés. de már beleültették a bogarat a fülembe és félek.

A kozmetikát gyülölöm, nagyon rosszul tnaulok, janurában szakmai vizsg amég semmitsem vettem, nem köt le, nem szeretem. A sminkelés az álmom, úgy terveztem hogy elvégzem azt és ha tudok melózni a keresett pénzből elvgézek még 1 szakmát vagy akár 2t is, igy több lábon állhatnék.

Meg apám mondta hogy jólenne valamit kezdeni magammal miközbe a sminkeset végzem, mert az csak heti 3alkalom, és mellette melózhatnék. De mit dolgozhatnék? Mert dolgoznék szivesen.

De félek, döntenem kéne, de félek hogy lehet tényleg elvégzem és nem lesz munkám és az az én hibám lesz:(

Senki sem érti meg, csak a párom. Neki minden érzésemet elmondhatom, nem vet meg, nem nevet ki, megérti, próbál segiteni, biztat. Anyám azonban csak fenyeget mondván ha baj lesz ebből az az én hibám lesz,és őt nem érdekli ha nem szeretem a kozmetikát, csináljam.

De egyszerűen nem megy a kozmetika az nem! 2év hosszú idő, kitudja lehet ha elvégezném nem lenne lehetőségem arra hogy menjek sminkes képzésre, addig faterral is sokminden történhet,lehet nem tudnám finanszirozni...és 2évet elpocsékolni arra ami nem is nekem való az nem oké.

Mindenkinek nagy örömmel és vággyal mesélem a sminkes sulit de mindenki hülyének nevez és letörli a mosolyt az arcomról, senki se áll mellettem csak barátom mondja hogy menjek, próbáljam meg. Hiszen arra se lenne garancia hogy a kozmetikába el tudok helyezkedni, alkalmazottként pedig nem keresnék ott se sokat, saját üzletre nem lenne keretünk, és főleg hogy nem is szeretem...értelmetlen.

Ez a vágyam, de mindenki kicsúfol, nevetnek rajtam, szánalmasnak, és butának neveznek. Sminkes szakmára vágyom és akár mnellette más szakmára is, de már félek:(

Anyám ilyet szól "Te h*lye idióta vagy, azthiszed okos vagy, abból fogsz éhendögleni, egy senki leszel (gúnyosan: ) de nembaj majd leszel munkanélküli szerencsétlen, és nem fogsz elhelyezkedni mert te azt akarod csinálni ami az álmod, szánalmas, azt is megunod és ugyse jön össze"

Ez elkeserit, kérlek ne nevessetek ki, aki megért segitene? És MILYEN MÁSIK SZAKMÁT VÉGEZHETNÉK A SMINKES MELLETT? MIT TEGYEK? NAGYON KÖSZI