Ti mit tennétek a helyemben?

32 éves vagyok, úgy érzem, életemben most lettem először szerelmes. Persze voltak futó kalandjaim, találkoztam már nőkkel, akik nagyon mély nyomot hagytak bennem, viszont sosem éreztem még azt, amit most, de nem merek lépni. A dolog egyszerű lenne, hisz nincs most párja, április óta. A gond az, hogy egy munkahelyen dolgozunk, ráadásul főnök - beosztott viszonyban, Ő az ügyvezető társam asszisztense. Augusztus óta dolgozik nálunk, én azóta nem találom az eszem, mert az egészet elvette. :) Nagyon csendes, törékeny, visszafogott, természetes nő, még sosem találkoztam hozzá hasonlóval. Minden estém úgy telik otthon, hogy arról ábrándozom, hogy Ő is itt van, hogy milyen lenne vele együtt élni, stb. Most is csak egy irodafal választ el Tőle, a karomat adnám érte, de Ő nem tud semmiről. Ha a csapat együtt ebédel, Ő inkább a többi beosztotthoz húz, ha sikerül mellé ülnöm, akkor sajna érzek némi távolságtartást, ami ritka, mert viszonylag laza vagyok a kollegákkal, nem "emberevőként" ismernek. Álmodozom róla, de nagyon úgy érzem, hogy valóban csak álom marad nekem, mert félek, hogy még egy egyszerű vacsorameghívást is elutasítana, csak mert a főnöke vagyok. Ha valóban így döntene, megérteném, beletörődni viszont nagyon nehéz lenne. Félek odaállni elé, és elhívni valahova, de nagyon vágyom is rá!

Ti mit tennétek? Szerintetek eleve elvesztett játszma lenne megpróbálni meghódítani Őt, vagy vágjak bele? Vajon el fog jönni velem vacsorázni? Ott elmondanék neki mindent, egyetlen esélyt kérnék, hogy bebizonyíthassam, hogy a tenyeremen szeretném hordozni. Megkérném, hogy vonatkoztasson el attól, hogy egy helyen dolgozunk.

Mit tegyek?