Hogyan tudok a féltékenységből kigyógyulni?

Még tavaly tavasszal történt, hogy kiderült, férjemnek szeretője van. Sok évi házasság van mögöttünk, gyerekeink kirepültek már több éve, úgy éreztem számomra összeomlott a világ, teljesen egyedül maradtam a fájdalmammal. Fogalmam sincs róla hogy kell kezelni az ilyen helyzetet, volt, hogy sírógörcsöt kaptam volt, hogy sehol nem találtam a helyem. Mindegy hova csak menjek el otthonról, hogy ne is lássam a férjem bolyongtam a városban, sokszor azt sem tudom hol jártam, csak menekültem a probléma elől. Volt, hogy úgy éreztem semmi nem érdekel, ha menni akar hát menjen, megleszek én nélküle is.

Sokszor próbáltuk megbeszélni a történteket, de bennem mindig ott maradt az, hogy megaláztak, félre dobtak. Volt, hogy annyira összevesztünk, hogy bejelentette elköltözik albérletbe. Nem könyörögtem neki, hogy ne menjen, igyekeztem közömbös maradni és maradt. Elhatároztam erős leszek, és nem kérdezek rá olyan dolgokra ami arra utal, hogy féltékeny vagyok, nem keresem a bizonyítékokat, hogy magamnak fájdalmat és kétségeket okozzak ezekkel.

Nem tudom meg van-e még a nő. Férjem váltig mondja, hogy tegyem magam túl a történteken, csak engem szeret, velem akarja leélni életét, bla, bla...

Mégis ott van az a nyavalyás tüske, nem tudok hinni neki. Már nincs meg bennem az a beteges ragaszkodás, félelem, hogy mi lesz velem ha egyedül maradnék, valami nagyon üres érzelmek vannak iránta. De mégis előfordul néha amikor félreérthető dolog történik, hogy átfut a gyomromon egy rángás, egész testemben elkezdek remegni, kiszárad a torkom, elmegy a hangom, vagyis elfog a féltékenység. Elválni semmiképp nem akarok, a férjem sem. Így élni borzalom.

Szerintetek van kiút.