Anyósom miért lehet ilyen velem?
5 éve vagyok együtt a párommal.Lassan 1 éve,hogy együtt is élünk a párom szüleinél.Számomra nagyon furcsa emberek.
Nem is értem,hogy a párom,hogy lehet annyira más mint ők.?!
Eleinte míg még nem laktam náluk,csak pár napra mentem,akkor kedvesek voltak.Inkább anyósom az aki megváltozott.
Mióta itt lakom,enyhén kifejezve gyűlölöm őt.
Volt,hogy hallottam kibeszélt engem,más nőket mindig az égig emel(az én jelenlétemben),rám még soha nem volt egy jó,kedves szava.Ha volt is,akkor kétszínű,kígyó módon mondta,gúnyolódva.
A páromék gazdagok,az én szüleim egy átlagos család.
Ha hazamegyek a munkából,és már anyósom is otthon van,nem szívesen megyek ki a kis szobánkból,mert nem szólunk egymáshoz semmit.és ez olyan kellemetlen.
Eljárunk egymás mellett minden szó nélkül.Én már próbáltam hozzá közeledni,de egyszerűen nem láttam,nem éreztem rajta azt,hogy ő szívesen beszélget velem.Aztán kezdtem érezni,hogy nincs közös témánk.
Ha reggel megyek dolgozni,úgy végignéz rajtam mint aki még nem látott embert,soha el nem mosolyogná magát,meg van savanyodva.A párom szeret a szülei előtt ölelgetni,és viccelődni,de már ezt sem szeretem,hogy a szülei előtt teszi,mert az anyja elég mogorván néz,és nem szól semmit,az apja nem szól,elmosolyogja magát,normálisan kezeli a dolgot.
Főzni nem szoktam,mert még annyira nem tudok,meg az igazság az,hogy nem is ez a baj,hanem anyósom ott áll,és néz,hogy mit hogy csinálok,nem szól semmit,és zavarban vagyok,minden esik kifelé a kezemből.
Meg a sógorom elég válogatós,és én kezdő ha nem jól csinálom meg a kaját,akkor meg sem eszi.
Úgy vagyok vele,ha különmegyünk a párommal akkor természetes,hogy fogok főzni,éhen nem halunk,senki nem az anyja hasában tanult meg főzni.
És a másik meg az,hogy én egyáltalán nem szeretnék anyósomtól megtanulni főzni,mert nem annyira szeretem a főztjét,tudom,hogy a párom az övéhez van szokva.De majd megszokja az enyémet is.
Mindent megcsinálok,amit kell a házban kint is,de persze nem nagy boldogsággal,mert kellemetlen ez,hogy nem szólunk egymáshoz.Nem tudok egyszerűen neki mit mondani,nem tudok vele miről beszélgetni.Inkább kerülöm őt.Még soha nem bántottam meg senkit a családban,nem is vagyok olyan típus,csendes vagyok.Holott anyósom már nem 1x megbántott,és célzásokat tesz.
Olyan szomorú ez nekem.
22/N
12.16-os válaszoló vagyok. Egyébként azt én is javaslom, hogy ha mindketten dolgoztok (ez valahogy elkerülte a figyelmem), akkor menjetek albérletbe.
Most nem a Te eseted kapcsán, de én mindig megbotránkozok az emberek felfogásán.....
Hiába az enyém és a férjemé a lakásunk, annak idején, ha a lányomnak nem lesz hová mennie, mert mondjuk még nem dolgozik, de lesz egy komoly kapcsolata, annyira komoly, hogy a párjával szeretne élni, akkor igenis, hogy meg fogom engedni nekik, ha egyébként elférünk, hogy ott éljenek. Természetesen kell az, hogy normális legyen a pár "betolakodó" tagja, de ha egyébként normális, akkor én nem fogom az asztalt verni, hogy de ez az én lakásom és oda be ne költözzön senki idegen....
Mennyi gusztustalan anyósmosdató válasz van már, hogy magában keresse a hibát meg a többi...
Ha az anyósnak az lenne a baja, hogy nem csinál ezt-azt, ha nemi nem is, de a fiának már biztos említette volna... Ráadásul az ilyenek nem is nagyon engedik, hogy más is hozzányúljon valamihez, mert szeretik eljátszani a naaaagy házvezető asszonyt...
Nekem is volt ilyen, ráadásul már az első blikkre flegma volt az anyós. Mi nem élünk velük, és ha tehetem, kerülöm a szipirtyót. De nagyon idegesít, mert baromi szarul nevelte a páromat, és most egy csomó olyan dologra nekem kell megtanítanom, ami egyértelmű lenne...
Csak sajnos az a bökkenő, hogy a drágalátos kisfiúkák sem látnak tovább a hülye orruknál.
Közös lónak általában túrós a háta...és lakva ismerni meg a másikat:)
Beszéld meg a pároddal és költözzetek albérletbe, ez megoldja a helyzetet.
Persze, nem véletlen hogy a fiataloknak a legjobb külön menni. Vannak jó együttélések, de konfliktus nélküli nincsen.
Nem értem, hogy ha dolgoztok, miért kell ott élnetek? Spórolás mniatt? Ez az egyetlen jó magyarázat, ha saját magatok akartok boldogulni. Az albérlet drága és mellette nehéz gyűjtögetni. DE! Ez a fajta együttélés csak a kapcsolatodat rombolja a fiúval. Azt sose várd, hogy egy férfi neked adjon igazat az anyukájával szemben. Ez nagyon ritka....Kicsivel később lesz saját lakásotok ezt kibírjátok, de kezdjetek önálló életet.
12:38-as válaszoló!
Nem vagyok olyan aki nem pakol el maga után,engem erre megtanítottak a szüleim,hogy ne másnak kelljen elpakolnia utánam,hanem én rakjak el magam után mindent.
Tisztán hagyom magam után a dolgokat.A hajamat igen kiszedem,szóval NEM hagyok magam után semmit.
Igen,szoktam törölgetni,ablakot pucolni,porszívózni,mosogatni,mosni,vasalni,függönyt feltenni,varni...mindent amit el tudsz képzelni.
Nem kell nekem kérdéseket feltenni magamban!
Alkalmazkodom,amiben és ahogyan csak tudok.
Próbálok kedves lenni.És mégsem vagyok jó.A szüleim támogatnak minket,pl:ha hazamegyek anyukám mindig pakol egy csomó mindent hogy hozzam el,elvégre itt élek.A háztartásban nem kell pénzt adnom,nem fogadják el,ők annál büszkébbek.
Dolgozni járok,csinálom a kinti munkát,fát hordok be,leseprem a járdát,a kapubejárót.Virágokat gondozok,és még sok mást.
Egyszerűen szerintem csak annyi,hogy nehezen fogadják el,hogy nekünk nincs úgy mint nekik,nem állunk úgy anyagilag,ahogyan ők.
De ezért szerintem nem kellene így viselkednie!A fiát kiszolgálom mindig,amiben csak tudom.
És a főzés dolog,igen inkább úgy mondom,még nem kezdtem el önállóan főzőcskézni.Ő főz,még soha nem mondta hogy nekem kellene.ó ez nem jelenti azt,hogy akkor nem is kell.
Na de mind 1!Te így látod,és mások másképp látják,ahogy én is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!