Jobban szeretné párom a saját kisfiát mint a közös babánkat?

Jaj. Itt nem is a kisfiú a legnagyobb probléma, hanem a párod. A gyerek attól lett ilyen, hogy hagyták elkanászodni, lesi minden igényét, mindent megenged neki. Ha az anyja is ilyen, természetes, hogy az ő szemszögéből nézve senki és semmi nem számít, mert ő a világ közepe.

Mit kezdhetnél a pároddal? Nála a bűntudat a kulcs (hogy elhagyta a családját, az akkor 8 éves kisebb gyerekét), azt kéne magában feloldania. Tényleg így kompenzál, a gyerek ezt jól felismerte és vissza is él vele, rá is játszik (nem tudom, a nagyobb mennyi idős, de vszínű ő más személyiség eleve, mert nem viselkedik így, vele szemben nem is ölt ilyen szélsőséges formát a bűntudat).

Azt kellene megbeszélni, megértetni vele, hogy a gyereknek úgy tud kiegyensúlyozott fejlődést biztosítani, ha szülőként és nem bábként viselkedik, követelményeket támaszt, határokat szab ÉS mellette szereti ölelgeti.

Te első körben döntsd el, melyik irányból sürgetőbb lépned:

A) Foglalkozzon többet a kislánnyal, és ezzel együtt a kisfiúval csinál, amit akar

B) Tegye helyre a kisfiút és fokozatosan ezáltal többet foglalkozik a babával

Ha magadban tisztáztad, akkor tudod neki elmondani az ezzel kapcsolatos kéréseid. A) út talán könnyebb lenne, mert abba több lehetőséged, jogod van kérni.

Attól félek, a párod nagyon is tudja, hogy nem helyes, amit tesz, de beleragadt és könnyebb neki mindig engedni, mint szigorúbbnak lenni és megkockáztatni, hogy a kisfiú kijelenti "rossz apa vagy, nem szeretlek, nem jövök többet". (Ezek persze sokszor kijönnek gyerekek száján, de a külön élő elvált szülőnek maga a rémálom, pláne, ha pl. ő hagyta el a családot.)

11. vagyok

Nagyon kis lépésekkel tudsz csak előre haladni. Szerintem legyen az a konkrétan kitűzött célod, hogy a kislányodnak csütörtöktől péntekig is legyen meg a szerető apukája. Válassz ki egy olyan időpontot a nagy beszélgetésre, amikor egyikőtök sem ideges (tehát semmiképp sem egy sértődés, vita hevében hozd elő), béke és nyugalom van, pl. este, ha már alszanak a gyerekek (és a párod nem vár vmi tv-műsort, mert akkor úgysem fog rád koncentrálni). Mondd el, hogy nem akarsz beleszólni a kisfiával kapcsolatos kérdésekbe, ez az ő asztala, elfogadod, bármennyire is nem értesz vele egyet, mert látod, neki ez így fontos. De nagyon konkrétan kéred,sőt ragaszkodsz hozzá, hogy a hét minden napján legyen a lányotoknak az a megbízható, odafigyelő, segítőkész apukája, akit imádsz benne. Naptól, jelenlévő személyektől függetlenül szeresse őt, és ezt mutassa is ki. Mert ha nem, a lányod ugyanazt fogja megélni, mint a kisfia, hogy csak a hét egyik felében érhető el érzelmileg, fizikailag apuka. Látja, a fiából ez milyen lelki terhet, összetörtséget vált ki, képzelje el, mihez vezethet ez a kicsi lánynál,aki ott él vele egy fedél alatt és örök második szerepbe kényszerítené. Ha ezen nem tud változtatni, könnyen széthullik az új családja is. Ne várj tőle azonnali döntést, annyit kérj, gondolja át minden szavad alaposan. Gondolja át, mit szeretne, milyen mintát alkosson a kislány az apa-képről, amit később a párkapcsolataiba is óhatatlanul továbbvisz.

Nevelési tanácsadóba kéne vinni, a gyerkőc anyával beszélj amúgy is bajok vannak a suliban vigye el ott dokik foglalkoznának a családdal az apukát is oda hívnák akkor anyuka és az idősebb testvér is nyíltan elmondhatja hogy zavarja a kivételezés, talán apuka is megértené milyen kárt okoz így a saját gyerekének.

[link]

13. vagyok

Ha elolvasta a véleményeinket és nem akadt helyből ki, az már fél siker! Remélhetőleg kicsit átgondolja a dolgokat, hogyan látja kívülről az, akit nem sodornak az érzelmei.

Majd írd meg, észrevettél -e valami javulást!