Más is járt így? Ez második tinédzserkor vagy mi?

24 éves nő/lány vagyok. Annak idején a szüleim eléggé szigorúak voltak, vagy hát lehet jobb kifejezés, hogy megvolt és megvan a határozott elképzelésük arról, hogy nekem milyennek kell lenni és apelláta nem létezik/létezett.

Ha rajtuk múlt, elég keveset jártam szórakozni ahhoz képest, amennyit a barátaim. Pl csak és kizárólag nyáron, de általában mikor épp kezdett beindulni a buli, nekem mennem kellett haza, vagy pl. fesztiválra csak úgy mehettem összesen kétszer, hogy az utolsó napra mehettem le, soha nem engedtek el végig. Nem engedték sose, bár én mindig akartam, hogy vadabb frizurát vágassak magamnak, vagy mondjuk rózsaszín csíkokat festessek a hajamba vagy piercinget csináltassak. Nem dobolhattam, nem gitározhattam, kidobták a szaggatott csőfarmeromat, mert utálták ha szakadtnak nézek ki. Általában mindenre csak NEM volt a válasz, egyéb indoklás soha. Egyszer elszöktem bulizni, de jobbára inkább csak hazudoztam, meg szerencsém volt, mert a nagynénémék máshol laktak mint a szüleim és a barátaim is ottaniak voltak és ők mindig falaztak nekem, így mikor náluk voltam úgy hogy a szüleim nem voltak ott, akkor eljárhattam. Aztán jött egy időszak, mikor gyakorlatilag 90%-ban megakadályozták, hogy bárhová eljárjak. Mivel évvesztes vagyok és ötéves gimibe jártam, 20 éves koromig tartott az az időszak, hogy vagy azt csináltam amit mondtak, vagy látszatra azt csináltam, aztán ahogy tudtam suttyomban csináltam, amit én akartam.

Aztán félig kiszabadultam otthonról, elküldtek olyan helyre tanulni, amit ők választottak nekem. Az ország teljesen másik végébe kerültem, nem lett új társaságom, a régi messze volt és begubóztam egy időre.

Most pedig ott tartok, hogy egyfolytában azt érzem, hogy én annyi mindenről lemaradtam, amit tizenéves koromban kellett volna megcsinálnom és pótolni akarom. Az egyetem mellett rájöttem, hogy szabad vagyok, és senki semmivel nem tud már sakkban tartani, gondoltam egy nagyot, otthagytam az egészet, jó pénzt keresek helyette, most fogok 180 fokos fordulatot venni és megvalósítani a saját álmomat, és azt tanulni, ami engem érdekel de közben nem vagyok elégedett. Most még jobban vágyok azokra a dolgokra, amikre annak idején tizenévesen. Most, hogy van pénzem és nincs aki korlátozzon, bulikra vágyok, fesztiválokra, egy folytában felnyíratom a hajamat, olyan cuccokat veszek (miniszoknya, bakancs, szegecsek, neccharisnya stb), amikre tizenévesen vágytam, csak nem hordhattam, szóval tök úgy viselkedek, mint szerintem anno kellett volna... komolyan nevetséges, de tök élvezem, hogy hordhatok óvszert a pénztárcámban például és nem kell dugdosni meg ilyenek. A szüleim meg tisztára kivannak, hogy milyen gáz vagyok, nekem kosztüm kéne, irodai munka, meg lassan gyerek meg ilyenek... rendesen úgy érezem, hogy ciki nekik, hogy nem tudják mutogatni, hogy milyen rendes asszony lett a rendes kislányukból... Jó jó lenne gyerek meg mit tudom én.. De én el akarok még menni külföldre hátizsákkal, stoppolni szeretnék valahova, végig kenuzni a tiszát, végig részeges bográcsolni a nyarakat meg ilyesmi...

És ezek miatt úgy érzem magamat, mint egy hülye. Nekem már fel kellett volna nőni. És itt tartok... De úgy érzem, hogy ami kimaradt azt úgy szeretném... És hiába csinálom már nem olyan, mint akkor lett volna mondjuk 7-8 éve... és ez olyan szar. Volt még valakinek ilyen? Hogy lépett túl ezen az időszakon?