Mit csináljak? Miért történik ez velem?

Szia!

Én nem tudom , egyes "apák" miért x év után kezdenek gyanút fogni, hogy nem az övék a gyerek?... és hogy alap lehet az, hogy nem hasonlít rá? Ó, mennyi lány-gyerek nem hasonlít az apjára (és van , amikor az anyjára se). Ilyen szép dolog a genetika. Ilyen "hátszél" honnan jöhet? család, "haverok"?

Ne törődj vele, valószínűleg tényleg csak anyukádat akarja bántani vele és téged használ eszközként, és ez jó ürügy neki.Az apasági vizsgálatban biztos vagy. Ha kijön az eredménye , és bebizonyosodik, hogy tényleg a lánya vagy,akkor majd sűrű bocsánatkérések közepette "újra" felvállal?.....Inkább picit magába kellene néznie, és rájönnie, hogy APA, akire most az a felelősség hárul, hogy tanítson , taníttasson , melletted álljon , neveljen, szeressen. Bocs , ha kicsit "kibuktam" , csak ezt így látom.

Szia! Szerintem előszőr anyukáddal beszéld meg a dolgot, ő tudja miért indult ez a kis "veszekedés", vagy beszélgetés. Ő tudja, hogy van e valóságalapja. És ha jó vele a viszonyod, gondolom ő az aki higgadtabb, gyengédebb, megértőbb.

Lehet épp azért borult ki, mert tényleg igaz, amit apukád állít? Ha ezzel fenyegetőzik és tényleg nem a lánya vagy, akkor gondolom nem beszélte meg vele anyukád a dolgokat, csak utólag derült ki mniden, vagyis titkolózott és most már gyanít valamit apukád, és lehet nem azért mnod ilyet, mert nem szeret téged, hanem mert becsapták és fáj neki. De nyugodj meg, az is lehet, hogy tényleg összekaptak valamin és ilyenkor nagyon durva dolgokat tud mondani az ember, hogy megbántsa a másikat.

Biztos utólag ő is megbánta. De lehet vaj van apukád füle mögött, és azért fenyegetőzik, hogy mások hibáival eltusolja a sajátját. Mindkét felet meg kéne hallgatni, ha nyitottak rá. Ha nem, akkor ne eröltesd, de jogod van mnident tudni. Az egy dolog, ha anyukádra hasonlítasz, az meg előfordulhat h véletlenül valaki másra is.

Nos nem biztos, hogy rossz az apukád, lehet csak feszült. Tisztázni kéne ezt a helyzetet, a beszélgetés csodákrak épes, anyukád meg csak tudja kitől vagy, és remélhetőleg őszinte lesz, kérdés, hogy hisznek e neki. De ha apukád szereti őt, akkor nem hagyja el és minden rendben lesz. Ha meg szemétkedik, vagy olyat állít ami nem igaz, akkor meg jobb is ha hagyjátok a francba, ez esetben nem érdemel meg titeket. Inkább nőjek fel apa nélkül, mnit olyan valakivel, aki nem szeret. Amúgy nem a biológiai kötelék számít a legjobban, valaki a fogadott gyerekéhez jobban ragaszkodik, csakhogy ne éreztesség vele, hogy ő csak fogadott. Tinik hajlamosak ezzel jönni ha veszekednek velük, hogy bezzeg a másikat jobban szereted, mert ő a sajátod, meg hogy nem vagy az anyám, ne mond meg mit csináljak!!! stb....

Szerintem lényegtelen 14 év után, ki az apja valakinek.

Ha az illető ennyi év után ki tud ilyet ejteni a száján, hogy nem az én gyermekem, ott valami nincs meg.

Ilyenre nincs mentség.

Elolvastam a kérdésedet és az adott válaszokat is. Bizony felnőtt ember létemre rosszul esne, ha ilyet mondana az apám. Lehet, hogy igaza van itt pár előttem szólónak, hogy anyukádat akarta megbántani és ezt a módját választotta, nade ez azért tényleg sok! Egyébként meg erre szoktam azt mondani, hogy aki a párjában nem bízik, az önmagában nem bízik.

Egy nyugodt napon - amikor tényleg nem feszült a hangulat - állj oda anyukád elé és mondd el, hogy hallottad, amit az apád mondott. Hidd el, ő szeret téged, és igyekszik majd megnyugtatni, s bárhogy is alakul a helyzet, ő mindig melletted lesz.

Én anyaként nézem ezt, van egy kilenc hónapos kisfiam. Egyébként higgadt ember vagyok, de ha a párom ilyennel sértene meg (nem engem, hanem a gyereket!!!), akkor sok jót nem várhatna tőlem.

Egy barátnőmnek az apai nagyszülei traktálták mindig ezt a szöveget, hogy nem is az ő fiuk az apja, stb...az egész gyermekkorát megmérgezték vele.

Most meg ő jár a nagyapát etetni, fürdetni a kórházba.

Az élet nagyon hosszú ám, sokminden történhet még benne. Te most annyit tudsz csinálni, hogy megpróbálod nem szítani a feszültséget a szüleid között, igyekszel "simulékony" lenni a családban. Aztán ha az apasági vizsgálat mellett dönt apukád, ám legyen.

Kitartás, gondolom nagyon nehéz dolog ez érzelmileg és te erről ami most történik, végképp nem tehetsz. Írtad, hogy vannak kisebb veszekedések: vannak azok mindenhol, csak van, aki előadja, hogy náluk mindig minden milyen nagyon szupi. Amíg gyerek lesz és szülő, mindig lesz egy kis nézeteltérés is. Ez még nem ok arra, hogy valaki megtagadja a gyerekét.

Hát bakker én sem hasonlítok az apámra (pl. nincs olyan szép nagy bajuszom, mint neki :D). Sőt, édesanyámra sem hasonlítok éppen olyan nagyon. Leginkább az anyai nagymamámra hasonlítok. Akkor most ő az anyám, vagy mi?

Bocs, kedves kérdező, de nagyon feldühödtem ezen. Én a szemtől szembe kérdezés híve vagyok (bár emiatt koppant a fejem néha), és amilyen vagyok, egy napon fognám magam, és én vinném el apámat az apasági vizsgálatra. Hogy megszégyenítsem. De lehet, hogy nem jó ötlet szítani a dolgot, nem tudom... Én elég temperamentumos vagyok. Mondjuk egy ilyen kijelentés után nagyon csúnyán összevesztem volna apámmal.

Egyébként higgadtan azt tudnám tanácsolni, amit a többiek: beszélgess előbb édesanyáddal. De szerintem édesapádat is vonjátok bele, mert mégiscsak ő sérteget...