Anyukák miért csináltok "puhány" felnőtteket a gyerekeitekből?

14 hónapos a fiam. Eddig csak a férjemre és anyukámra mertem rábízni úgy, hogy kozben nem azon járt a fejem, vajon mit csinálhatnak vele, inkább azon, hogy a kicsi valamit ki ne végezzen:) Mivel mindenki dolgozik - a nagyik is - pici korátol fogva mindnehova jon velem a kicsi: uzletbe, hivatalba, postára, mindenhova. ez nem majomszeretet, hanem magunk vagyunk és megtanultam megoldani a dolgokat egyedul. Es úgy belejottem, hogy nem sokszor kérek segítséget. Es nem is olyan konnyu "lepasszolni" (kivéve férjem és anyum).

a tobbi rokon - anyosék, keresztszulo, stb-egyedul nem tudom veluk hagyni. még. sokkal ritkábban találkoznak, a nagyi tobbszor jajgatott, hogy jaj, de meg ne fulladjon, hogy cseréljen pelenkát, a kakisat csak nekem lehetett, szoval inkább nem. Nem vagyok konyvbol tanult anyuka. olvasok ugyan magazinokat, de az inkább csak délutáni kikapcsolodás. amire azért jobban megprobáltam figyelni, az a hozzátáplálás, hogy fokozatos legyen, habár nem írogattam kérdéseket, hogy mikor ehet ezt, vagy azt. a rokonok, meg ha pici korában el is vitték a fiamat, etetni akarták, állandoan. vissza is hallottam, hogy nem lesz baj, anyjának nem mondjuk meg. nálam ez is egy ok volt, mert miután kiderult, hogy el akrták hallgatni, nem tudtam újra megbízni. azóta nem nagyon vitte el senki.Nem mondom, hogy megmérgezték volna, egyszeruen csak nem fogadták el, amit megbeszéltunk. En pedig szerettem tudni, hogy mit, mikor eszik a kicsi (aki ráadásul 2 étkezés kozt nem igényel semmit és foleg nem almát 3 honaposan vagy csokit 8 honaposan ), es ebbol tudom, mikor lesz éhes újra, vagy mitol nincs kakis pelus 2 napja...Nem vagyok fanatikus újságos szupermami, én is rengeteg dolgot túlzásnak tartok, de ne nézzenek már át rajtam.

az elszeretni dologrol meg csak annyit, hogy érdekesek a nagyik is. az anyosom (és itt nem szapolni akarom) tobbszor emlegeti, hogy a XY unokája csak nagyinál szeret, oda akar koltozni a szuleitol, mert ott mindent lehet, ott akar járni suliba...Es o is mintha így gondolkodna - állandoan ajándékokat vesz, drágákat is (pedig nem extra gazdagok, a kicsi meg úgysem azt nézi), és persze, mindent megengednek neki, hurcolják, kényeztetik, bármit csinálhat náluk. Ezek után hol az én respektem, hogy a szekrénybol nem rakodunk ki?

elég kimerult vagyok az éjszakák miatt, nagyon sokszor vagyunk fent, aktív a gyerkoc napkozben, egy komolyabb betegségen van túl...néha arra gondolok, hogy nekem tényleg csak a neheze jut, mert olyankor egyedul vagyok (persze, én vagyok az anyja), mindenki a mosolygos, boldog gyereket akarja vinni sétálni, ami nekem is feludulés lenne.

Most biztos le leszek írva, pedig nem lihegek a gyerek nyomában és teszem tole nyugodtan a dolgom, de tény, hogy a legtobbet velem van, amíg bolcsibe nem megy.