Anyukák miért csináltok "puhány" felnőtteket a gyerekeitekből?
Szinte minden nap van ilyen kérdés, anyósra, gyerekre vontakozóan...
Elszereti az anyós a gyereket, elviszi apuka egyedül (te jó isten) a saját gyerekét, egyedül marad a nagyi kezében... miért kell ez?
A nagy modern gyereknevelés (semmi szigor, mindent a gyerekre hagyunk, ) szinte burokban nevelitek a gyerekeket. Ha felnőnek viszont kidurran a lufi, szembesülnek az élettel és termelitek a társadalomnak a puhány, depressziós felnőtteket.
Én elhiszem, hogy minden anya ölni tud a gyerekéért, de azért vannak határok.
Mi baja lesz a gyereknek, ha a nagymama az ölébe veszi, miért baj az, ha más is szereti a gyereketek?
Miért baj, ha az apuka nélkületek viszi el a picit?
Miért baj, ha a gyereknek second hand shop ruhát vesznek és ha kisállat van a lakásban?
Kérlek hagyjátok a gyerekeitek élni, minket is értek "negatív" dolgok gyerkkorunkban, mégis egészséges felnőttek lettünk (pedig én is csak 25 vagyok).
Nincs szándékomban bírálni, csak mivel ilyen jellegű kérdés szinte naponta van 100 már kikívánkozott belőlem...
Nyugi, a mi korosztályunkban (24 vagyok) is vannak olyan dolgok, amik nem kellettek volna. Az én szüleim sokmindent nem engedtek, apám nagyon önző, és ezzel azt érte el, hogy olyan nehezen állok talpra anyagilag - pedig tudott volna takarékoskodni, hiszen öcsémet meg pénzeli világba -, mint ha nyomorban nőttem volna fel, apám elvárná, hogy egész életében kiszolgálja egy nő, ez volt először anyukám, aztán következnék a sorban én, persze minden hála és elismerés nélkül, tőlem nem kapja meg (egy hivatalos ügyet nem mer elintézni, ha nem a munkahelyéhez tartozik, és ez komoly, minden családi hivatalos ügyet anyu vagy én vagy esetleg az öcsém intézünk, de apám a telefont fel nem meri emelni).
Szóval ez nem a korosztálytól függ, valami más van a háttérben, vannak kényelmes és gyáva emberek és vannak, akik a jég hátán is megélnek. Apám és az általad kifogásolt szülők az előbbi kategóriába tartoznak. Apámnál mai napig nem tudom, mi az oka, csak azt tudom, hogy minél messzebb tőle, annál jobb.
Van joga a gyereknek kibontakozni az túlzó ölelésből! Van neki apja is, nagyanyja is. Nem lesz vele semmi baj!
Talán minket is így féltettek?
A harmadik (gyerek)után már örülni fog, ha elviszi egy kicsit a nagyanyja végre!
A gyerek meg, ha tud már járni, elszalad, és kész :)
Túlizgulják. Nekem is feltűnt, olyan megfelelési kényszer van a mamikban! Ezt adtam neki, mi baj lesz, baj-e ha nem alszik(mintha lenne választása) mit KELL csinálni, tudnia kell-e stb stb.
Annyira nehezen tudnak ösztönösek s bizakodóak lenni! De én arra számítok, ha kicsit otthon lesznek, majd a gyermek megtanítja az anyut, hogy lazítson egy kicsit, s örüljön!
Én bízom a csecsemők bölcsességében!
Engem pont ezért kritizálnak folyamatosan az oldalon.Mert nem nevelem burokban a gyereket.Sokat van nagyszüleimmel, szüleimmel, anyóssal, apukájával.Mondjuk általában én is ott vagyok, de hagyom, hogy babámmal legyenek, nem sajátítom ki.És szinte csak használt ruhája van fiamnak.(4 hónapos)Nagyon jó cuccok, mindenki dícséri, hogy milyen vagány kis krapek.És semmi bajuk nincs.Minek vegyek újat, ha 1-2 hónap alatt kinövi?Meg egyáltalán mi a különbség a használt+ az új között?És ha nagyobb lesz, biztos nem fogok ráhagyni mindent.Most se ahhoz van szoktatva, hogy velem alszik, van neki saját ágya.Egyedül játszik elég sokat, mert nem lehetek mindig mellette.És nagyon jól érzi magát egyedül is, nem hisztizik legalább.Mert szerintem egy ekkora gyerek is tud ám hisztizni, ha folyamatosan ölben tartják.
Szal egyetértek a kérdéseddel.
Köszönöm a sok hozzászólást, ezek szerint nem csak nekem tűnt fel ez a jelenség..
Sajnos a saját családomban is unokatesóm egész napja azzal telik, hogy a kicsi mellett ül. Nem mozdul ki, nem csinál semmit, őrzi a gyereket. Folyamatosan ölben van, ha alszik is babakocsiban rángatják, szinte rátapad a gyerekre..
Nem tudom én majd milyen anya leszek, de azt tudom milyen nem...
En is egyetertek a hozzaszolokkal. Azt meg vegkepp nem ertem,h hogy is gondolhatja vki,h elszeretik tole a gyermeket, ez nem normalis....
Az unokahugom (mar 8 eves) nem nott burokban es egy rendes,szotfogado, jo tanulo, tokeletes kislany. Nagyon sokat vigyaztunk ra (anyuval,apuval), amikor kicsi volt,meg meg most is, imadtuk h velunk van, a tesom meg boldog,h tudja,h jo helyen van, jol erzi magat az unokahugi. Raadasul engem balvanyoz, (nagyon hasonlitunk egymasra kulsoleg), megsem fel a noverem,h elszeretem tole :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!