Anyukák miért csináltok "puhány" felnőtteket a gyerekeitekből?

En is ilyen "anyuka" voltam amilyent leirsz :) Nagyon feltettem a gyerekem a nagyiktol amikor meg pici volt !

De hala Istennek megvaltoztam, most ex anyosnal tanul a kislanyom es jol elvannak, mar nem gondolom azt, hogy eltudja szeretni tolem :)

Szerintem a szules utani depresszio hozza ki ezt egyes anyukakbol, de ez az en velemenyem :D

Amugy nagyon fiatal voltam amikor szultem, alig 20 eves, lehet ez is volt a baj, mindenkepp bizonyitani akartam, hogy felnott vagyok! :)

32/L

Szia!

Hát lehet le leszek pontozva de vállalom! :)

Nem vagyok féltős típus de imádok a fiammal lenni. 7 és fél hós most. Sok dolgot próbálunk apukájával magyarázni neki, próbáljuk szófogadásra nevelni. A férjemre szívesen hagyom, mert nagyon jól elvannak (bár sokat dolgozik így ha napi fél órájuk van kettesben akkor az már jó).

Például takarítani csak úgy szeretek és tudok is, hogy Apa hétvége lévén beheveredik Mazsolával az ágyra, én meg vadul porszvózok stb.... Mondjuk ehhez ilyen társ is kell, mert sok apa ezt nem nagyon vállalja, tisztelet a kivételnek.

Anyukámra csak max. egy fél órát hagyom ha kell ( ő is még aktív dolgozó, heti 1-2 alkalommal tud csak jönni). Folyamat a kezébe van a gyerek, alig teszi le, így nekem nyfog a kisfiam ha a mama elmegy, anyának meg nincs mindig se kedve se ideje felvenni :)

Anyósom: bár vele együtt lakunk (Ő lakik nálunk), de 72 éves. Keveri a dolgokat, múlkor tripla luccal kiesett a kádból, így inkább még rá is én vigyázok a gyerek mellett, mert rá aztán nem hagyom ott. (Egyszer, míg a nagybevásárlást pakoltuk fel az autból, megkértük üljön a pici mellé. Ott volt az innivalója a cumija, ha nyűgös lenne. Anyósom 10 perc múlva kiabál ki, hogy nem kell a cumi neki nagyon sír! Hát bemegyek, és fordítva- a műanyag részével- próbálta a szájába tömni)

Egyébként elég jó gyerkőc, így sokdolgot tudunk kettesben intézni, nem nyüglődik, csak ha már nagyon álmos.

És én hagyom picit sirdogálni elalvás előtt mert egyedül alszik már a kiságyában. Bemegyek ha nagyon sír, de már nagy fiú ahhoz, hogy szokja az egyedül alvást.

Kicsit hosszú lett, bocsi.

Ui.: Kb.: 2 hós koráig én is csüngtem a fiamon, aztán el kell kezdeni talpra állni! Semmit nem tudsz otthon tenni, ha folyamat a gyerkőc mellett ülsz. Neki is szokni kell, hogy anya néha 10 percre eltűnik (pl WC-re vagy megkeveri a kaját, vagy berakja a mosást stb....) ez elő fordul.

Igen, nekem is feltűnt, és én is óvnám a kismamáket ettől a túl-nem is szeretéstől, hanem túlságos rabláncra verésétől a csecsemő!nek.

Se kutya, se piszok, se mama, se rendees ennivaló, se vicc apával, milyen gyerekélet ez?

Én nagyon jó kislány voltam, egész nap babáztam, anyukám délután megkenegette a térdem egy kis kosszal, hogy ha apukám hazajön, lássa, hoy "rendes"-értsd, igazi, játszós-gyerek vagyok.

Én attól félek, a sok asztmás allergiás gyereknek is csak árt a túlzott féltés, a túl steril környezet, az állandó aggódás a kaján.

És elzárva minden közösségtől, és semmi szeretetkapcsolatot, rokoni kapcsolatot példaként nem mutatva tényleg kis egoistákat gyártanak. A jövő kis terroristáit, tényleg, aki először az anyjával fog szembefordulni pont. Három évesen, a fejére nőni.

Sokszor én is azt olvasom, anyuka egész nap a gyereket őrzi, semmit nem csinál, de ki van borulva, és ha a párja nem akar ebben részt venni, vagy a mama segíteni akar, azt a világ támadásának éli meg.

Én tudom, hogy nagyon nehéz először beosztani az időt, de pont azért kén e tudni elfogadni.

Az a baj, mi neveltük így a lányainkat: harcolni tudnak, de elfogadni, kérni, engedni nem.

Nem tudom, hogyan lehetne segíteni.

Viszont örülök, hogy ennyi"normális" csinos, ügyes szerető és mégis laza anyuka van.

Szerintem meg a probléma már ott elkezdődik, hogy a nők a terhességre is olyan nagyon rákészülnek. Mikor érdemes teherbe esni, folyamatosan méricskélik a hőjüket ilyen olyan görbéket csinálnak, ezt nem ehetenek, azt nem ihatnak stb (én mondjuk nem tudnék így ágyba bújni senkivel, mért nem lehet amikor jól esik?). Aztán jön a terhesség, ami szerintem egy természetes dolog kellene, hogy legyen (persze, ha nem veszélyeztetett egy kismama), nem hiszem hogy olyan nagy probléma lenne ha néha megengednének maguknak olyan kajákat amit megkívánnak. És utána jön, hogy kezdik burokban nevelni a gyereküket, mindent ahogy a könyvekben megvan írva, senki nem fogja meg őket, nem ehetnek semmit, állat a közelébe se menjen. Annyira maximalisták és képmutatóak, hogy ebbe fáradnak bele és lesznek depressziósak.

Lehet én azért nem lettem ilyen mert elég fiatal voltam mikor szültem, és talán én se fogtam még fel úgy a dolgokat. De nem bánom, most se csinálnám másképp. Sose csináltam cirkuszt abból, ha a gyerekem más is megemeli (pedig az ismerősök 3-4 éves gyerekei is nyúzták), ha nem időre evett vagy aludt. Nem volt olyan problémám, hogy most nem tudok elmenni valahova a 8-10 hónapos gyerekkel mert hogy fog enni, aludni stb Megoldottam, a kezébe nyomtam akár egy perec darabot az állatkertben és max ha elfáradt és nem aludt el az úton este egy kicsit többet nyávogott a fáradtságtól. Kutya mindig is volt mellette, nem mostam soha a kezét ha esetleg hozzányúlt de utána elvett egy darab csokit és elkezdte enni. És még mindig életben van, nem betegeskedik pedig a kutyával alszik egy ágyban stb.