Mi ösztönzi jobban a mai fiatal felnőtteket (20-30) : szülőktől függetleníteni magukat, vagy kitűnni a tömegből?

Az ,ha a szakmámban el tudnék helyezkedni, megbecsülnék a munkámat és ezt anyagiakban is kifejeznék.

Továbbá egy olyan társ megléte ,akivel lehet közös jövőt tervezni, és nem hagy ott az első akadálynál. Más kívánságom nincsen. Ha ezek teljesülnének (főleg a munkarésze) akkor függetlenednék. Ha nem is lenne olyan magas a bérem vagy a beosztásom, hogy külön tudjak válni a családtól, akkor jobban ösztönöz ,hogy ha van mellettem egy társ ,akivel együtt küzdhetek a jövőnkért.

21/L

Engem egyikse motovált igazán. 23 éves koromig elvoltam a szüleimnél, aztán se azért költöztem el, mert annyira függetlenedni akartam volna, csak összeköltöztünk a párommal. De tök jól elvoltam otthon is, maradtam volna bármedig.

Az meg, hogy kitűnjek a tömegből? Az se igazán, nem is nagyon értem mire vonatkozik. Nem akaraok nemtudom milyen nagy dolgokat, nem csak turkálóból öltözök, elvégeztem egy egyetemet, dolgozok, mint mások.

Sokkal jobban ösztözott az, hogy megtaláljam a megfelelő párt magamnak, boldog legyek, megállapodjak, nemsokára lagzi( ezzel is beállok a sorba), aztán jöhetnek a gyerekek. Engem ez motivál.

nem különösebben törekszem rá, h kitűnjek a tömegből, mégsem vagyok átlagos, pláne ha elnézzük, hogy manapság hogy élnek egyes fiatalok.

19 éves korom óta külön élek anyumtól, nem annyira az én kívánságom volt, de így jött össze. nem bánom, mert legalább hamarabb önállóbb, talpraesettebb lettem.

Rohadtul nem szeretnék kitűnni. Csak egy tök átlagos munkát szeretnék egy tök átlagos fizetéssel, ahol nem kell azon rezelnem, hogy melyik nap szűnik meg. Még egy kis spórolás és összejön a lakásravaló. Minden álmom a szülőktől függetlenül élni. De sajnos ebben az országban nőként még diplomával sem tudtam megvalósítani több, mint 30 éves koromra sem.

(Albérletre nem vagyok hajlandó költeni. Akkor inkább a szülők...)

Tehát egyértelmű a válasz, a reménytelen függetlenítés hajt.