Hogyan béküljek ki barátom anyjával?

Kedves kerdezo! Neked nincs turelmed, nem akarsz alkalmazkodni, s nem turod, hogy szoljanak, kerjenek toled, mivel nem parancsolgattak, csak megkertek! Viszont elvarod azt, hogy ez az asszony, aki dupla idos mint te, es talan faradtabb is, elvarod, hogy legyen veled turelmesebb?

Ha nem kersz elnezest, igy a kapcsolatod sem lesz mar a regi, sot....szerintem inkabb pakolj es koltozz el!

Ha nem vagy képes bocsánatot és tiszta lapot kérni, akkor ne maradj ott. Előbb utóbb te is ki fogod ezt nőni, jobb lenne úgy tekintened, hogy ez egy lépcső a személyiségfejlődésedben, hogy képes vagy beismerni a hibádat. Tudod te mennyi ember előtt kell majd még "megalázkodnod"? Mindenkinek kell, kinek itt, kinek ott, kinek a főnök, kinek az anyós, kinek az üzlettárs előtt.

Az ő számára is megalázkodás lehetett a fia előtt, és így közvetve előtted, hogy beköltözhettél a házába úgy, hogy ő nem volt jóban veled és valószínűleg nem is akarta, hogy ott légy. Erre gondoltál?

Képzeld magad az ő helyébe, odaköltözik valaki, akit nem hívott, nem lehet tőle annyit sem kérni hogy elmosson egy poharat?

Ha a helyében lennék, akkor a csokival meg a virággal nagyon nem lennék kiegyezve, átlátszó trükknek gondolnám.

Abba nem gondoltál bele, hogy milyen szöveggel fogod tudni átadni a virágot/ajándékot? Némán nyilván nem lehet, valamit mondani kell. Ha bocsánatot nem kérsz, akkor mit akarsz mondani? Pl. "Csak úgy."????

Szerinted mit fog gondolni erről az anyósjelölted? Nekem első reakcióm az lenne, hogy visszakérdezzek, ezt most hirtelen miért kaptam.

Ha szeretnéd helyrehozni, továbbra is ott maradni, akkor nagyon kell teperned. És nem csak azzal, hogy most rábólint, hanem azzal is, hogy a jövőben alkalmazkodsz és nem te balhézol. Az, hogy valaki elmondja a saját házában érvényes szokásokat, elvárásokat, nem parancsolgatás. Főleg, hogy semmi megalázót, irreálisat nem kért tőled. Sőt, egyetértek azzal, aki azt írta, ha te magadtól megcsináltad volna, akkor lehetősége sem lett volna tőled bármit kérni.

Örülj, hogy ilyen türelmes a barátod, mert ezzel a viselkedéssel őt hoztad állati kellemetlen helyzetbe a saját nagyvonalú anyja előtt, aki fedelet adott a fejed fölé. Mellesleg tőle is illene bocsánatot kérned!

A bocsánatkérésnél nem teátrális nagy monológra kell gondolnod, színészkedéssel, hanem egyszerűen és őszintén elmondod, hogy ebben és ebben hibáztál, átgondoltad, hogy mit kellett volna máshogy csinálnod. Sajnálod, ha megbántottad ezekkel, és ha megengedi, hogy maradj továbbra is, megígéred, megpróbálsz jobban alkalmazkodni, mert neked fontos ez a kapcsolat és szeretnél vele is jóban lenni.

A virág/ajándék/meglepetésvacsora csak körítés, segédeszköz, nem az a lényeg, hanem az a fő, amit mondani akarsz neki!

Én kemény leszek, de hogyan akarsz te saját albérletet, ha nem csinálsz semmit? Nem elég fizetni a számlákat, meg a lakbért, ott van a házi munka is! Ok, nincs annyi időd az egyetem meg a munka mellett, ezért mentetek anyósékhoz! Szerintem arany életed lehetett volna ott, ha nem veszed természetesnek, hogy befogad téged, és tudsz minimálisan is alkalmazkodni.

Dirigálásnak veszed azt, hogy megkér mosogass el? Nagyon gyerek vagy még! Magadtól meg kellett volna csinálnod, nemhogy még ő kérjen rá, és te úgy se csinálj semmit! Ha meg beköltözöl valahová, akkor nem csak a rezsibe szállsz be, hanem megcsinálod a házimunka rád eső részét is! Az anyós jelölt nem cseléd, hogy takaritson utánad, mert egy dolog hogy neked mennyi dolgod van, de neki is lenne jobb dolga, mint, hogy utánad sikálja a koszt!

Egyébként mindent meg lehet csinálni csak normális időbeosztás kérdése! Én is egyetemre járok, dolgozom is, plusz csinálom a házimunkát is. De nekem le is szakadna a bőr a képemről, ha így viselkednék a barátom édesanyjával.

Én csodálom, hogy fél évig tűrte ezt az anyósod, szerintem egy hónap semmit tevés után, simán kidobhatott volna! A barátodon is meg vagyok lepődve, hogy elnézte amint az anyja ugrál körülöttetek, te meg semmit se csinálsz!

És nem utolsó sorban ez az anyós háza, ha megkér, hogy takarits ki, akkor te kitakaritasz, a saját albérletetekben akár el is sűllyedhettek a disznóólban, de még nem otthon vagy, hogy ezt megengedd magadnak!

Kibékülni pedig csak úgy lehet, ha eléállsz és felnőtt ember módjára vállalod mekkorát hibáztál. Ha az anyósod még hajlandó tárgyalni veled, akkor üljetek le és beszéljétek meg, ki mit fog ezentúl bevállalni a házimunkából...

Hát nálam se laknál sokáig...

Ez a "nekem ne parancsolgasson senki" hozzáállás meg nagyon gyerekes, és csak kifogás. Ha pl azt mondta neked, mosogass el, akkor oké, hogy nem mosogatsz, (bár mondjuk miért ne) de akkor mostál volna fel, vagy takarítottál volna helyette...

A bocsánatkérés kellemetlen? tudod, szerintem az a kellemetlen, hogy felnőtt ember létedre képtelen vagy együtt élni más emberekkel.

Én sem bírom az anyósomat, de pont ezért nem is költöztem hozzájuk (pedig a párom szerette volna) de ha ez lett volna az egyetlen lehetőség, akkor persze hogy besegítek a háztartásba, az a minimum. Szerinted az elég, hogy beszálltok a rezsibe? attól még takarítani kell, főzni kell, mosogatni kell...