Hagyjam el azért mert utáljuk egymást az anyjával úgy hogy csak látásból ismerjük egymást?

Nos az a helyzet hogy a pasim édesanyja már előre utál engem.Ha nincs ott a barátom és elmegyünk egymás mellett hiába köszönök vissa sem köszön,semmi ilyesmi.Tudom hogy,úgy van vele én leszek az aki elviszi a fiát mert soha Bolodogabb nem volt még.A másik meg az hogy,nem csúnya Nő ez tény és való de valahol úgy érzem irigy rám....és tudja nagyon jól hogy,eddig én vagyok a legszebb és a legjobb bartnője a fiának. Ma ott alszok a pasimnál de a gáz az hogy,galériája van csak a konyhába tehát elsem tudom kerülni a vele való találkozást.A pasit nem akarom elhagyni mivel,nagyon jó ember és tudom és hiszem hogy,megbecsülni.Csak az a baj ezzel hogy,az egész családja ilyen egytől egyig.Nekem pedig ez fáj és piszkálja a lelkem hogy,nem jövök ki egyikkel sem és ebben a párom is igazat ad nekem.tanács?