Miért nem tudok megbízni a férjemben és mit tegyek ellene?

a szüleid arra neveltek, hogy még bennük se bízz meg? az szép.

én sem bízom meg sok emberben, de az édesanyám nálam feltétlen bizalmast élvez.

Ez egy nagyon erős nevelési hiba, annál erősebb és annál nehezebben gyógyítható, minél kisebb korban ért ez.. Mi az hogy az apa azt mondja: ne bízz benne.? Az apa: aki a felettes „ént” , 3 éves korig az „istenit” jelenti a kisgyermek lelkében.

Azon alapulhat, az apa nem bízik önmagában, hogy jól tudja a gyereket nevelni és szeretni. Tehát megint a „bizalom”-nál vagyunk. És átadja ezt a bizalom hiányt, a bizalmatlanságot.

Ami tehát egy önbizalom hiányban gyökeredzik. Ezt bizalom és önbizalom hiányként kapja a kisgyerek, ha nagyon kicsi, -9 hónaptól (!) 3-4 évig, akkor beég a tudatába, és nagyon nehéz helyreállítani. Egy teljesen összetört állapotot eredményez a kisgyerekben, Aki azért jött, hogy szeressen! Akit megint az eredeti, az ős értelmezés szerint: szerelemből hívtak létre!

A szeretetért vagyunk itt mindahányan. Mi másért? Mi fontosabb? A karrier? A vagyon? A hírnév, a rang? Mindezt szerezzük, majd a halállal el is veszítjük. A szeretet, ami átemelheti az ember lelkét az elmúláson.

Amit fentebb (9:59 )nagyon is gyakorlati tanácsként írt valaki, azok nagyon jók.

És párhuzamosan: az önbizalom hiány megszüntetését kell kitűzni. Mivel lehet ezt? Az önismert fejlesztésével, mert mint fentebb írtam, ez a kettő mélységesen összefügg. Hogyan kezdhető ez? Elfogadom, ez van, ilyen vagyok, ő ilyen, ilyen a helyzet, ilyen a mai nap, ilyen az időjárás, ilyen a pont most, zavaró- csengető postás, ilyen az étel íze… Ha elfogadom: az ellenállást, ami elzár, elhagyom, akkor megnyílnak a megismerés csatornái: megkezdődhet a dolgok megismerése, megértése, a megszeretése.

Kezdhető, kedves Kérdező, nagyon hamar egy jó érzés segíti ezt az önmegismerő, világmegismerő munkát: enyhül a fájdalom, és amit a lélek fájdalmában nem lát, a dolgok eredendő szépségükben kezdenek ragyogni.

Kérdező, haladéktalanul fordulj pszichológushoz a problémáddal, mert erre itt nem kapsz szakszerű segítséget, így élni pedig nem lehet. Vagyis lehet, de nem érdemes. Egy merő görcs vagy, hatalmas megfelelési vággyal. Mi köze a sírásnak a bizalomhoz? A sírás azért van, hogy könnyebben feldolgozd a stresszt. Ha nem teszed, nem tűnsz gyengének, de előbb-utóbb belebetegszel - egyre több kutatás arra mutat, hogy bizonyos ráktípusok kialakulásának a fő okozója a stressz.

Ráadásul fogalmad sincs arról, hogy mi a szeretet, ahhoz képest, hogy házasságban élsz. Megdöbbentő, ahogy írsz a férjedről meg arról, mihez van joga... Ennek nem a jogokról kéne szólni. Ha nem tudsz megbízni a férjedben, soha nem leszel képes feloldódni a szeretetben/szerelemben. Viszont ha lesz gyereketek, a rossz szülői mintát fogod követni, és pont olyan görcsös és boldogtalan gyereket nevelsz, mint amilyen felnőtt te vagy.

A sírás nem a gyengeség jele, hanem annak a jele, hogy érző ember vagy, aki képes örülni, szomorkodni, szeretni, csalódni - érzelmeket produkálni, érzéseket átélni, vagyis hogy EMBER vagy. Enélkül csak egy gép, egy robot vagy. Egyébként meg mi van akkor, ha "gyenge" vagy? Semmi... azért van melletted egy erős férfi, hogy néha lehess gyenge is. Ha a férjed nem erős férfi, az annak a jele, hogy már felborítottad az egyensúlyt, a férjed elnőiesedett a "férfiasságod" mellett. Ez nagyon nem jó, szét fog hullani a házasságod, mielőtt annyit mondanál, hogy zsebkendő, mert a férfinek sem jön be hosszú távon, hogy a nő irányít, és a nőnek sem jó, ha nem tudja tisztelni a férjét. Ezek olyan szerepek, amiket a feministák igyekeznek figyelmen kívül hagyni, de hidd el nekem, semmi jóra nem vezet.

Még egy: ha fájdalom ér, szomorú vagy és sírsz (nem hisztériára gondolok) - akkor sajnálni fognak, mert sajnálatra méltó vagy.

Ha nincsenek érzéseid, akkor szánakozni fognak rajtad, mert szánalmas vagy.

Nagy különbség van a kettő között...

Azt is mondhatnám, hogy 2 lelkileg sérült ember házassága. Szerinted meddig fog ez működni?

18 évesen egy ágyban anyucival? Ne haragudj, ez kimondottan beteges.

Nem értettelek félre. Te vagy az, aki megpóbálja kimagyarázni, amit nem lehet, ahelyett, hogy segítséget kérne szakembertől és megpróbálna normális életet élni. Ha neked így jó, engem nem zavar, hidd le, de abból, hogy idejöttél kérdezni, az derül ki, hogy nem jó neked.

De ilyen gyerekkorral a férjednek sem ártana egy szakember, sőt, lehet, hogy neki még nagyobb szüksége lenne rá.

(Tudod, mikor cipelnék én, ha van velem egy férfi is? Soha! Más dolog, hogy egyedül is el tudok menni a boltba, ha szükséges, és más dolog, amikor egy lusta, elkényeztetett férfi végignézi, hogy te cipekedsz.)