Temetésnél mi az "illem"?

Akkor viszont nem folyok bele ebbe, a halálhírt is a férjem mondta nekik, a haláleset óta én nem beszéltem velük.

Mondjuk ők az érintettek közül csak apámat és engem ismernek, az unokatestvéremet (elhunyt lánya) és az özvegyet nem.

Amivel viszont én vagyok meglőve: nagybátyám érthető módon nagyon összetört és még a saját családtagjaival is alig tudott beszélni, csak zokogott és meredt maga elé.

Szívem szerint felhívnám, de tanácstalan vagyok, hogy várjak-e még, hiszen szegény egyedül maradt a nagy házban és nem hiszem, hogy "összeszedte" magát 1-2 nap alatt. Lehet, hogy még jobban felzaklatnám, ezért tanácstalan vagyok, hogy felhívjam-e, vagy várjak a jövő heti temetésig és inkább a helyszínen fejezzem ki részvétem és megöleljem.

Amikor a nagynéném haldoklott (orvosi prognózis egyértelműen az volt, hogy órái vannak hátra a sérülés jellege miatt és nem tudnak segíteni rajta), apám azonnal odautazott. Még őt sem mertem felhívni, a szintén oda tartó unokatesómmal üzentem, hogy hívjon fel, ha már úgy érzi, addig nem akarom zavarni. Neki is nagyon ingadozott és ingadozik a hangulata, hol kifejezetten vidám, hol hirtelen elsírja magát.

Felhívjam a nagybátyámat, vagy várjak jövő hétig, amikor személyesen is tudok találkozni vele?

Más okból várható volt, hogy nem lesz hosszú életű, de egy esés miatti fejsérülés vezetett a halálához, gyakorlatilag a szétfolyó vér és magas nyomás a koponyán belül már csak akkor mutatott tüneteket (ekkor vitte el a mentő), amikor már visszafordíthatlan volt az állapota, túl sok agyterületet nyomott szét, idő kérdése volt, hogy a szívműködés mikor áll le, a légzése kb akkor állt le, amikor betették a mentőbe.

Maga a sérülés korábban történt 1-2 nappal, de gondolom addigra terjedt szét annyira a vérzés, hogy már tüneteket produkált.

Ilyen szempontból váratlan volt.