Ha meghalna az aki a legtöbbet jelenti az életetekben, ti hogyan élnétek túl?

Őszintén szólva nem tudom, valószínűleg először összeomlanék, utána a munkába menekülnék.

De te nem teheted meg ilyen szabadon. Neked felelősséged van, a kislányod. Igyekezz mindent megtenni, hogy elviselhetőbbé tedd az édesanyja hiányát - talán ez neked is segíteni fog.

Őszinte részvétem. Ahogy olvastam a válaszokat, elkezdtem sírni. Mostanában rettenetes érzések fognak el, mi lesz, ha anyu egyszer itthagy... Nekem most ő a mindenem, rá nézek fel legjobban, soha nem tudnám elengedni... De valamikor el kell, ezt tudom. De még nem most. Szerintem bele is halnék a veszteségbe. :( Nagyon sajnálom, ami történt, de a kislányodnak szüksége van rád. Foglalkozz vele minél többet, mondd neki sokszor, hogy az édesanyja vele van, csak nem látja, próbáld vele elfogadtatni. Majd megszokja. Mutass neki fényképeket róla, tedd az ágya fölé, hogy érezze: az Édesanyja vigyáz rá. Ami nagyon fontos, hogy játssz vele sokat és tanítgasd. Majd megszokja, hogy anyu nincs. Te pedig így enyhítheted a fájdalmad. Ha ránézel a lányodra, lásd benne az anyukáját, szeresd Őt nagyon. Boldogan emlékezz vissza az együtt töltött időkre. Gondolj arra, hogy szép élete volt, és egyszer majd találkoztok.

Mégegyszer részvétem. :(

Olvass a neten a gyászról, a gyász feldolgozásáról mások gyászáról. Vannak segítő szervezetek akik tudnak segíteni. De leginkább mások fájdalma adhat vígaszt.

Sajnos végig kell ezt a gyász időszakot élned.

Sajnos azoknál a pároknál történik ilyen akik boldog házasságban élnek, ahol veszekednek, állandóan válni akarnak ott, hosszú rossz házasság van, ahol meg ilyen ott rövid, boldog.

őszinte részvétem

Ne haragudj hogy nem a kérdésedre válaszolok!

Őszinte részvétemet szeretném nyílvánítani így ismeretlenül is! Nagyon sok erőt kívánok neked!

A szívetekben örökre ott fog élni ezt sose feledd el!

Szia!

Fogadd őszinte részvétemet! Ez borzalmas:-(

Ne haragudj, nem nagyon tudok mit tanácsolni, mert csak 20 éves vagyok, nincs nagy élettapasztalatom, de nem bírtam ki, hogy ne írjak Neked!

Nekem 2 évvel ezelőtt halt meg a Barátnőm, szintén autóbalesetben. Akkor összeomlottam. Azt mondtam, hogy rosszabb már nem jöhet:-( ...de az élet megint meglepett, ugyanis Édesanyám, aki szívbeteg volt, 4 hónappal ezelőtt váratlanul elhunyt!

Én is próbálom valahogy túlélni a napokat, pszichológushoz járok, csak ennyit tudok tenni én is. Sajnos nem tudom, hogyan lehet elviselhetőbbé tenni a napokat. Szeretnék segíteni, de én is keresem erre a választ.

Nagyon sok erőt kívánok Neked!!! ...és a kislányodnak! Próbáld valahogy túlélni a helyzetet, tudom, hogy nagyon nehéz, de muszáj! Magadért is, de ott a kislányod is, gondolj Rá! Én is a Hugom miatt tartom magam valahogy, pedig én is legszívesebben feladnám! ...de nem lehet, itt a Hugom!

Őszinte részvétem, mégegyszer!