Ha meghalna az aki a legtöbbet jelenti az életetekben, ti hogyan élnétek túl?

nekem meghalt a nagyim... nekem ő volt a minden :(

a mai napig sírok, ha eszembe jut, pedig már lassan 2 éve... nem is tudom, hogy anno hogy éltem túl, de emléxem, mikor közölték a halálhírét, bringával mentem haza anyukámtól a saját lakásomba, és elég sok lámpán kellett átmenni, de sehol nem néztem, hogy piros-e vagy zöld, annyira nem érdekelt, hogy meghalhatok... csak sírtam, és hajtottam, mint az őrült...

érdemes volt életben maradni. bár azóta jóval üresebb az életem, és nem múlik el olyan nap, hogy ne gondolnék rá :(

nekem apukam halt meg mikor csak 16 voltam. Majd ra 3 evvel a legjobb baratnomet vesztettem el, ill osztalytarsunkat is egy honap leforgasa alatt. sokszor voltam depis es tettem fel a kerdest h miert. persze valasz sosem erkezett. aztan ahopgy a 3ik hozzaszolo irta megprobaltam celt keresni az eletben. ebben az evben vettek fel a fosulira amikor mar nem is erdekelt h sikerul e, es a tanulas uj ertelmet adott eletemnek. olyan busy lettem a sulival h idom sem nagyon volt keseregnem es ez segitett abban h tulveszeljem az estet. raadasul mindig arra gondoltam h apu is buszke lenne ra ha latna. sosem mulik el egy nap h ne gondoljek raja, de megtanultam tullepni rajta, ujra mosolyogni. azota az eletet maskepp ertekelem, kiprobalok dolgokat, ugy vagyok vele h nem szeretnek elmulasztani semmit amit kesobb megbannek. az elet mas nelkuluk, de erdemes elni. Hidd el tul leszel rajta.

tarsasag is jo otlet vagy utazas baratnokkel suzlokkel. bar en akkor anno teljesen magamba zarodtam. hagyj idot magadnak feldolgozni.

Öszintén, aki ilyen esetben szorakozni akarna, az a szememben nem ember, ha valaki meghalt, azt meg kell gyászolni és nem minél elöbb elfelejteni, utazni, barátnözni stb., aki erre képes, az nem szerette azt, aki meghalt.

Nekem egyébként csak annyi maradna, hogy a gyerekeimet tudjam támogatni (föként tanácsokkal), meg az egyéb kötelezettségeket elvégezni, amiket elválltam. Biztos, hogy megpróbálnám magam elfoglalni és minél többet dolgozni. Lelkileg sokáig tartana, mire túljutok azon, hogy magamra maradtam.

Nekem két ember jelenti a legtöbbet: a férjem és a fiam. Ha a férjem meghalna, mindent megtennék annak érdekében, hogy a fiamat ez a legkevésbé viselje meg, bármit megtennék érte, valószínűleg anyósomékhoz költöznénk, hogy könnyebb legyen lelkileg elviselni. Ha a fiam halna meg, akkor a férjembe kapaszkodnék és biztosan újabb babát szeretnénk egy idő múlva.

Bár nem tudom, érdekes kérdés, nem tudom beleélni magam a helyzetbe. Szörnyű lenne bármelyik is!

Egy picit én is meghalnék. :(